Uncategorized

Szent Jakab sétány és Eta néni háza Dabason

Szűk két napocska, ennyi jutott idén, hogy kiszabaduljunk a karácsonyi őrületből és kiszellőztessük a fejünket egy teljesen másik helyen, mint az otthonunk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem – különösen ünnepek előtt – el kell hagynom a házunkat ahhoz, hogy teljesen ki tudjak kapcsolódni. Így nem látom meg az esetleges tennivalókat, így nem furdall a lelkiismeret, hogy még mit kellene megcsinálnom, elkészítenem, így nincs ott a “kísértés”, hogy még süssek gyorsan valami finomat. Van viszont friss levegő, új környezet, látnivalók és nagy séták. Társasozásra alkalmas üres idők sötétedés után. Ezek hozzák meg számunkra a valódi pihenést és feltöltődést, így lehet nyugodtan és kikapcsoltan megérkezni a valódi családi Karácsonyba.

A Családka Vendégház nagy kényelme és ház körüli látnivalói bizony nehezen eresztettek minket, de tudtuk, ha már itt vagyunk, látni szeretnénk legalább egy kis szeletét a környéknek. Első délutánra a nem túl hosszú Szent Jakab sétányt vettük célba. Hogy éppen naplemente idején érkeztünk, csak a szerencsénknek köszönhetjük, nem voltunk ennyire okosak időzítéskor. Ahogy mondani szokták: jókor voltunk jó helyen.


A Dabas-Sári településtáblát éppen elhagyva, szó szerint az utolsó utca mentén parkolva találtuk meg a tanösvény bejáratát. Valódi ” kapun” áthaladva lehet elindulni a pallósoron, ami jelen esetben egy száraz szakaszon vitt át minket. Láttam fotókat róla, hogy bizony itt nagyobb esőzések után mocsaras-lápos a terület, a pallósor nem ok nélkül való, még ha most száraz lábbal át is tudtunk volna kelni alatta. 

A “bejárat”

Száraz, de máskor lápos terület felett
vezet a pallósor.


Meglepően gyönyörű színek és táj kombinációja fogadott, ahogy a pallósoron haladtunk. Hirtelen csapott meg a színek orgiája, teljesen valószerűtlenül gyönyörű látványt adva. Nem győztünk fotózni. Szerencsére a gyerekek elfoglalták magukat futóversennyel – rendkívül tetszett nekik, hogy a pallósoron milyen hangok kíséretében lehet végigdübörögni, ha futnak. 


Nagyjából félúton egy kedves kis kilátó várja a sétálókat, szigeten, kis tavacskával körbevéve. A tó és a patak szinte teljesen befagytak, ezután tehát a gyerekek már azzal szórakoztatták magukat és egymást, milyen hangot ad ki a befagyott tóra dobott jégdarab. Elárulom, ha még nem hallottátok: éles, sziszegő hangja van – sok évvel ezelőtt Lillafürden is ezzel szórakoztunk


A kilátóból ismét csodálatos látvány tárult a szemünk elé… 

Karácsonyi fényekkel feldíszített kilátóból csodálom
a pompázatos naplementét. 


A pallósor a csatorna partra visz. Innen nem messze van egy újnak tűnő híd a csatorna felett (odáig nem mentünk el, vészesen sötétedett), kutyasétáltatók kedvenc helye a környék. A dabasiak csatipartnak hívják, jó időben igazi sétaparadicsom. Ezúttal azonban hideg volt és szürkület. Rövid pihenő után visszaindultunk az autó felé, egy másik, kisebb csatorna partján sétálva tettük meg az utolsó néhány száz métert. Az egész séta nem volt több 2 km-nél, de nekünk aznap, a nagy hidegben pont elég volt.

Csatornapart, a helyieknek csak “csatipart”.

Szent Jakab szobra a tanösvény 
bejárata előtt.

Játszótér várja a kisebbeket a parkban. Mögötte 
az út mentén a Rétesház (sajnos ezen a napon zárva volt).

Helytörténeti fotók Sári múltjából. 

A Sári Zarándok és Kulturális Központ gyönyörá ünnepi
kivilágítása – szintén néhány lépésre a Szent Jakab sétaúttól.


Eta néni háza innen kb. 6-8 perc autóval. A környék házai előtt a parkolóhelyeket nem szabad elfoglalni, ezért a rendőrség leszalagozta őket. Van egy üres telek a közelben, oda állhatnak meg az érdeklődők autói. Aznap (december 22-én este) bizony teli volt ez a parkoló, viszont jó hír, hogy ingyenes és gyorsan “forognak” a látogatók – mindig akad egy-egy üres hely vagy éppen távozó autó. 

Eta néni kínálja a zsíros kenyeret.


Eta néni kertjébe is ingyenes a belépés, becsületkassza van ott, ahol Eta néni maga osztogatja a zsíroskenyereket és szaloncukrokat. Kérdeztem tőle, hogy hogy bírja ezt a tömeget, mosolyogva választolta, hogy neki öröm az, hogy ennyi embernek örömet okoz. És “bírja, mert bírni kell”. 

Eta néni kertjéről készített fotókkal fejezem be ezt a bejegyzést. A látványosság a gyerekeknek nagyon tetszett, mi pedig ámultunk-bámultunk, mennyi munka lehetett mindezt kivitelezni magánszemélyként, és milyen villanyszámlát jelenthet… Éppem ezért távozás előtt dobtunk a becsületkasszába, főleg, hogy Eta néni zsíroskenyere is nagyon csúszott a gyerekeknek. 


Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s