Nyaralás járvány idején 8. rész

Az edelényi kastély meglátogatását azóta terveztem, hogy felújították és megnyitották. Ahhoz, hogy egyszer csak ideruccanjunk, messze van otthonunktól. De mikor kiderült, hol töltjük a nyaralásunkat, végig az eszemben tartottam, hogy ha már viszonylag közel van a szállásunk, hazafelé egy kisebb kerülővel útba kell ejtenünk a kastélyt. Vasárnap lévén a tervünk az volt, hogy a szállás elhagyása után elautózunk Edelénybe, ahol részt veszünk a szentmisén, ebédelünk egyet és bemegyünk a kastélyba. Természetesen az élet ezúttal is átírta a terveinket valamelyest, de a kastélyt azért láttuk, és nagyon megkedveltük.

A napunk eleve úgy kezdődött Edelényben, hogy az interneten talált információkhoz képest a mise fél órával később kezdődött. Nem baj, a gyerekeknek adtunk tízórait, a kellemes árnyékban várakoztunk a templomkert egyik padján. A misén a kicsik (mostanában sajnos szokás szerint) vállalhatatlanul viselkedtek. Egy-egy ilyen mise után úgy szoktuk érezni, hogy minden, aznapra félrerakott energiánk elveszett… Ezután elbumliztunk a kastély parkolójába, be a kastélyba – úgy döntöttünk, próbáljuk meg először a vezetést. 

A kastély hatalmas parkolója üresen állt, a fogadóépületek mind zárva.

Térkép.

Szép hidacska a parkoló felől.

Bódva

Ám a pénztárnál kiderült, hogy csak egy későbbi csoportba tudnánk csatlakozni, és egyébként is, hosszú az a vezetés már ebéd előtt. Legyen először ebéd. Jó, de hol? Amiket kinéztünk Edelényben, MINDEN ZÁRVA VOLT. Az összes étterem zárva van Edelényben vasárnap. A pénztárnál mondta a hölgy, hogy Edelényben a polgármestertől az utolsó emberig mindenki azt vallja, hogy nekik is pihenni kell valamikor… nos értem én, de mikor turistabusznyi emberek maradnak éhesek, mert vasárnap van, megkérdőjeleződik bennem, hogy jó döntés-e ez városi szinten. Egyetlen gyrosost találtunk nyitva, oda gyorsan el is mentünk, hogy biztosan legyen még kaja. A gyerekek nem voltak túl boldogok, mert nem rajonganak a gyrosért, és nem is ezt ígértük nekik, de hát megértették, hogy ha itt most ezt nem eszik meg, akkor nem lesz más, egyáltalán. 

A gyrososhoz a templom közelébe kellett visszamennünk.

A hatalmas forróságban visszaevickéltünk a kastélyhoz, megvettük a jegyeket, és vártuk a következő csoport indulását. Szerencsénkre a kastély kávézóját nyitva találtuk, itt el is fogyasztottunk Férjemmel egy-egy kávét (gyakorlatilag felváltva, mert egyikünk mindig a wc-ben volt valamelyik gyerekkel).

Kávézói hangulat.

Pelenkázó a mosdóban.

Rajzolóasztalka

A karantén utáni második nyitvatartási napon sikerült érkeznünk.

A várakozás ideje alatt nem unatkoztunk a kávé után sem! Belépés után nagyszerű, interaktív foglalkoztató és kiállítás várja a látogatók apraja-nagyját.

Játékos feladatok a kastéllyal  kapcsolatban.

A felújítás folyamata képekben.

Kirakók, rejtvények.

Így nézett ki a kastély a közelmúltban.

A csoportot első körben azonnal beterelték a 3D moziba. Sötétség, szemüveg, úgyhogy a két kicsi egyből ölbe kívánkozott, a film alatt (kb. 20-25 perc, ha jól emlékszem) el is aludtak… Mondjuk, így legalább végig tudtuk nézni. A kisfilmben a kastély kifestésének történetét dolgozzák fel. A számunkra ismeretlen, de nagyon tehetséges kassai színészek ügyes játékukkal segítettek beleélni magunkat Lieb Ferenc, Ludmilla és Kis Ferus korába és történetébe. Kis Ferus alakját a végére megszerettük, de erről nem árulok el többet, mert a filmet nem spoilerezem.

Mind a felnőtteknek, mind a gyerekeknek nagyon tetszett az, hogy a filmbéli történetek aztán “szembe jönnek” a kastélyfalon: hiszen tényleg ott vannak azok az alakok, amik a filmben előttünk születnek meg, a mester ott találja ki, rajzolja meg őket. Nagy sikerélményt jelentett egy-egy figurát felfedezni a freskókon! 

Idegenvezetőnk nagyszerűen mesélt a kastélyról, a családról, a filmben is megjelenő személyekről, a család történetéről, a személyzet és a nemesek viszonyáról, majd a Coburg-időszakról és a kastély különleges titkairól. 

A simogatófal az egyetlen festett felület a kastélyban, amihez hozzá lehet érni.

Alapos és humoros idegenvezetőnk, Albin

Ezeknek a csíkoknak a filmben van jelentőségük. 🙂

Milyen feladatok hárultak a személyzetre? Cselédségi ki-kicsoda.

A kályha megrakása rejtett, gyerekméretű folyosón történt…

A kastélymakett, nyomógombos világítással. A WC is külön gomb. A gyerekek nagy örömére.

Mennyit lovagolt egy 18-19. századi nemes, ha háborúzott?

A titkos ablak.

Kis Ferus életútját egy FB-poszt kiállításban követhetjük nyomon.

E mű is szerepel a filmben, de hogy hogyan, nem árulom el!

Az Edelényi kastély egy szigeten áll, ezért is “kastélysziget”, kizárólag hidakon lehet bejutni, mind a parkolóból, mind a főút felől. Sajnos a víz medre egyre iszaposabb, láposabb, remélem, ezzel kezdenek majd valamit, mert nem volt szép, gusztusos látvány. 

A kastélybeli vezetés után nagyon fáradtan beültünk az autóba, és kb. 2,5 óra múlva az otthonunk előtt kiszálltunk. A 2020-as családi nyaralás véget ért. 

Edelénytől és a nyaralásunktól ezzel az ikonikus képpel búcsúzom: