Uncategorized

Nyaralás a Fertő-tájon 4. rész: Technikai feltételek egy nagycsaládos biciklis nyaraláshoz

Mikor kitaláltuk, hogy a Fertő-tó környékét barangoljuk be idén, és lefoglaltam a szállást, egyértelmű volt mindkettőnk számára, hogy visszük majd a bicikliket. Aztán eljött az április, mikor hétéves kislányomnál egy bőrbetegséget diagnosztizáltak, amire egy komoly gyógyszert kell szednie hónapokon keresztül. Ez nem is lett volna gond, ha ez a gyógyszer nem tenné fényérzékennyé őt… szomorúan vettük tudomásul, hogy a biciklizés: elmarad. Nem kell ugyanis nagy országismeret ahhoz a tényhez, hogy a Fertő-tó környéke bizony nem hemzseg az árnyékos helyektől. A fényérzékenységet márpedig komolyan kell venni Aztán a júniusi kontrollvizsgálaton a bőrgyógyász doktornéni annyira elégedett volt az eredménnyel, hogy megengedte nekünk a nyaralás ideje alatt a gyógyszer szüneteltetését!! Az utolsó pillanatban tehát zöld utat kapott mégis a tervünk. Szó szerint az utolsó pillanatban, az indulás előtti utolsó munkanapon elmentünk az otthonunkhoz legközelebb eső utánfutó-bérlést biztosító céghez, ahol épp akkor(!!) szabadult fel a legolcsóbb utánfutó, ami nekünk elég is volt. Hát, mit mondjak, nagyon örültünk. Tetőbox mindig kell (legalábbis mióta hatan majd heten lettünk), idén is szereztünk, de utánfutót először béreltünk, s először használtuk a másfél éve felszereltetett vonóhorgot. Izgultunk rendesen.

S hogy miért nem egy egyszerű bicikliszállítóban gondolkodtunk? A biciklis utánfutó miatt kellett feltétlenül a hely. Ezt idén a két apróság miatt még nem tudtuk itthon hagyni. A másfél éves ugyan még tudott volna utazni a „helyén”, ahol hétköznap is ül, mikor idehaza biciklizünk, de a 3,5 éves fiúnk már inkább határeset egy ilyen hátsó üléshez. Nem csak azért, mert termete a megengedett súly közelében van, hanem azért is, mert tudtuk: ha megyünk, alvásidőben is megyünk majd. Aludni pedig a Croozerben (ez a 2010-ben használtan vásárolt biciklis utánfutónk márkája) igen kényelmesen lehet! Sőt, a kicsik mögé, a csomagtartóba még a teljes napi csomagunk is befért, volt, hogy a hűtőládánk is jött velünk, benne a napi ebéddel. Vagy a 3,5 éves fiúnk futóbiciklije. Nagyon, tényleg NAGYON jón döntésnek bizonyult mind a két utánfutó, a biciklis és az autós utánfutó elvitele illetve bérlése.
Kigördülünk, indulás otthonról.

Jelenleg gyerekeink életkora 11.5, 10, 7, 3.5, 1.5. Ilyen korú gyerekekkel mi nem gondoltunk napi 10-15-20 kilométernél többet kerekezni, még akkor sem, ha sík a táj és legálisan lehetünk napon a gyógyszerszünet miatt. Nem teljesítménytúrázni indultunk, hanem nyaralni, barangolni. Ezért azt csináltuk, hogy előző este vagy aznap reggel átbeszélve a napi programot, mindig eldöntöttük, hogy biciklizős, utánfutós napunk lesz-e vagy sem. Voltak napok, amikor csak helyben bicikliztünk Hegykőn – ilyenkor a kicsi az ülésében ült és a 3.5 éves a futóbiciklijén jött mellettünk. 

Hegykő határában, futóbiciklivel

Volt, hogy a futóbicikli a célállomáson került elő.


És voltak olyan napok, amikor az utánfutóra rögzítve a bicikliket, hosszabb útra indultunk. Ilyen úti cél volt például Illmitz, Apetlon és környéke vagy a Podersdorfi napunk, de a Mörbisch-Fertőrákos túránkra is így mentünk. Ezek a helyek vannak olyan érdekesek, hogy biciklivel megismerjük őket, de túl messze voltak a szálláshelytől ahhoz, hogy ekkora gyerekekkel végigtekerjünk minden egyes nap, csillagtúraszerűen. (A körtúra öt ekkora gyerekkel szóba sem jött még idén.)

Azért ezt a műfajt mindenki élvezi…!
Alvószünet, szandál félig eltávolítva. 🙂

Biciklik a hajón: úton Fertőrákosról Mörbischbe a Drescher Line járatán.

Ami kellett az utánfutós kalandhoz: több masszív heveder, valamint különböző hosszúságú gumipókok – ez utóbbiak elhagyhatóak, a heveder százszor fontosabb, ezekkel tudtuk rögzíteni úgy a bicikliket, hogy álltak, mint a cövek! Hogy se a bicikliknek, se az utánfutónak ne legyen maradandó sérülése, férjem még itthon (az idén úgysem használatos) trambulinunk puha védőhengereit rárögzítette az utánfutóra.
A lepakolás gyorsan ment, mikor valahová megérkeztünk, kb. 10 percre volt szükségünk az induláshoz, és ebben az is benne volt, hogy amíg a fiúk lepakolták a bicikliket, én sorra mindenkit bekentem fényvédő krémmel. Visszainduláskor kellett kicsit türelmesebbnek lenni: az utánfutóra felpakolás és a biciklik szakszerű rögzítése több időt vett igénybe, 15-20 perccel kellett számolni. A gyerekek nem bánták, beszálltak a kocsiba és zenét hallgattak, míg mi végeztünk. Ilyenkor már elég fáradtak voltak ahhoz, hogy csak nézzenek ki a fejükből. Volt olyan is, hogy mire mi beszálltunk az autóba, valamelyikük elaludt. 🙂
Ebéd az árnyékban – mikor a hűtőtáska is előkerül a biciklis utánfutó
csomagtartójából.

Miért érte meg nekünk ez a sok áldozat, a sok pakolás, a plusz anyagi teher (pl. utánfutó bérlése)? A válasz nagyon egyszerű: bringával felfedezni a tájat teljesen más minőség, mint autóval barangolni. Különösen igaz ez nemzeti parkokra, világörökségi helyszínekre. Ugye a Fertő-tájon mindkettő van: nemzeti park és világörökségi kultúrtáj. Kezdő kerékpáros barangolóknak pedig tényleg ideális ezen a környéken kipróbálni magukat. 

Ezt a tájat autóból nem is láthattuk volna!
A védett környékre gyalog, biciklivel vagy lovon lehet bemenni.
A terep nagyjából lapos, a Kisalföld folytatásáról beszélünk, kivéve a tó nyugati oldalát, de az emelkedők ott sem vészesek. A települések sorra követik egymást, mindenhol van valami szépség, valami látnivaló. És a falvak, városok fel vannak készülve a kerékpáros turistákra, nem csak pihenők, de szervízek, bérlési lehetőségek sora várja itt a bringásokat.
Bár nem gondoltuk, hogy ekkora jelentősége lesz, de július első felében nyaralni ezen a tájon azért is jó, mert az ausztriai és a német iskolákban még nem köszöntött be a nyári szünet, így nem kell a német ajkú családok tömegével számolni. Látszott is némely településen, hogy már nagyon készülnek a szezonra, de ezt az időt még nem számítják annak: építkezések, felújítások utolsó simításai zajlottak. A magyarok ugyan már feltűntek, de az igazi dömping még csak ezután érkezik…

És egyetlen dolog, amit másként csinálnánk: hétéves kislányunknak nem a kiskerekű, hanem a minimum eggyel nagyobb méretű biciklivel kellett volna jönni. Persze, tudom, ez a 14′-es bringa a rózsaszín… de szegény nagyon megszenvedte a hosszabb túrákat, sokkal többet tekert, mint mi, a nagyobb kerekű biciklikkel. Legközelebb bölcsebbek leszünk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s