Uncategorized

Nyaralás a Fertő-tájon 5. rész: Fertőrákos-Mörbisch-Fertőrákos hajóval és biciklivel

2015-ben, mikor legutoljára ezen a vidéken jártunk, lemaradtunk egy kellemes hajókázásról, legnagyobb bánatunkra. Idén ezt mindenképpen pótolni szerettük volna, ezért első biciklizős napunkon el is indultunk, hogy Fertőrákosról áthajózzunk Mörbischbe, hogy aztán onnan kerekezzünk vissza a kőfejtőhöz.
Fertőrákos településen van a környék talán leghosszabb emelkedője – a falu fő utcája emelkedik kitartóan, nagyjából a strandhoz vezető töltés elágazásától egészen kőfejtő utáni kanyarig. Ezért tűnt jó ötletnek, hogy az autót hagyjuk valahol fent, guruljunk le a strand/kikötőig, majd a hajókázás után inkább Mörbischben, azaz Fertőmeggyesen tekerjünk majd felfele, ahol reményeink szerint gyerekeink számára is barátságosabb az emelkedő (így volt). Útközben lesz látnivaló és a kőfejtőnél meg majd kávézunk, fagyizunk egyet. A tervet sikerült végrehajtani!

 A legális parkolás lehetséges akár a kőfejtő parkolójában is, de mikor mi itt szerettünk volna megállni, nem volt hely! Ugyanis aznap délelőtt barlangszínházi előadás miatt buszokkal volt teli a teljes környék. Ezért kerestünk egy eldugott kis utcácskát, ahol nyugodt szívvel hagytuk az autót a vontatvánnyal, és senkit nem zavartunk.
Fertőrákoson keresztülgurulni – anélkül, hogy szinte tekerni kellett volna a pedálon – nagy élmény volt. Az út tényleg megállás nélkül lejt egészen az elágazásig. Aztán a töltésen, jó kis ellenszélben, szemerkélő esőben a biciklizés egy másik minőségével találkoztunk, de nem baj, megérkeztünk  szépen időben a hajóállomásra. A 11.40-kor induló hajóra kényelmesen tudtunk jegyet venni, indulás előtt a WC-ügyeket elintézni.

A fertőrákosi kikötő felé vezető töltésen.

A Rákos-patak mentén nyári ludak sétálgatnak.

A hajóút 20-25 perce nagyon kellemes volt, a gyerekek ettek néhány falat almát, nézelődtek, mi fotóztunk, a táj szépségén ámultunk. A családias kis hajón benézhettünk a kapitány fülkéjébe. Szép hivatás ez a kapitányság! Nem egy nagyon stresszes munka, és egy kapitány rengeteget lehet természetközelben. 

Várjuk a hajót!

A személyzet segített felpakolni, az utánfutó sem volt gond.

Tízórai a vízen.



Mörbischben a strandbejárat mellett találtunk egy kedves kis bisztrót, ahol egyébként majdnem minden alkalmazott magyar volt. Amíg az ételre vártunk, a gyerekek elszórakoztatták magukat a minigolf pályán (ütő és labda nélkül, fejben játszották végig a pályákat. 😀 ). Sajnos nem volt aznap strandidő, így a strandot személyesen nem teszteltük, de kívülről egy családias, kicsi élményfürdőnek tűnt néhány kisebb csúszdával és élményelemmel.  A tó partját a töltésen vezető bicikliúton hagytuk el hangulatos nádas szélzúgásával kísérve. Bent a faluban közúton vezet a biciklis út, viszont itt nagyon vigyáznak a bringásokra, bennem nem volt különösebb stressz, hogy a gyerekek ott jönnek mögöttem az úton. Főleg, hogy Mörbisch központjában egy sétálóutca-szerűségre kanyarodtunk, ahol aztán tényleg alig-alig volt célforgalom.

Mörbisch, strand bisztró, van többféle gyerekmenü, a “Wiener Schnitzel” pedig
hibátlan volt!

Mörbisch szépséges kis temploma

A Tourist Büro melletti kapualjban ez a kis csoda vár.
 Régi házak és a templom makettje.

Hétköznap lévén nyitva találtam a helyi Tourist Büro-t, ahová gyorsan be is mentem, hogy beszerezzek néhány osztrák prospektust és térképet a környékről. Ezt mindenkinek ajánlom, aki ezen a tájon jár, mert aktualitásokról, helyismeretről is lehet kérdezni, információkat kapni.
Az egyetlen komoly emelkedő ezután jött, de hamar túlestünk rajta és az erdő szélén pisiszünet miatt amúgy is meg kellett állnunk.
Következő megállónk a Mithras-szentély volt a határ szélén. SZÓ SZERINT határmenti látnivaló ez, a kerítés már a határ. A kedves helyi úriember egész szezonban itt tölti „nyugdíjas munkaidejét”, hogy a turistáknak, érdeklődőknek meséljen a szentélyről. Különleges hely ez, egy különleges vallás utolsó maradványa, ami sokáig méltatlan állapotban várta sorsa jobbra fordulását. Megtudtuk, hogy a szentély jobb oldala ki van pótolva, mert géppuska lövések tönkretették… Talán jobb is, hogy nem ismerjük, mikor, ki volt az a barbár, aki jó ötletnek tartotta ezt a kétezer éves emléket ilyen formán megrongálni.

Mithras-szentély és a védőépület. Méltó módon őrzik!

Sok érdekességet megtudtunk. Persze egy rakás dolog a tudósok számára is
homályba vész erről a különös kultuszról.

Innen már hamar betekertünk Fertőrákosra. Szerencsére a délelőtti tömegnek már nyoma sem volt – sem délután, sem este nem tartottak barlangszínházi előadást – ezért a fagyizós, kávézós pihenő után a pénztárnál beszereztük a belépővel együtt a gyerekek első Kajla-pecsétjét is. Jár ám hozzá képeslap is, amit ingyen lehet postára adni augusztus 31-ig.

Itt szeretném halkan megjegyezni, hogy nagyon, tényleg nagyon jó lenne, ha a turisztikai szakmában olyan emberek dolgoznának, akik szeretettel és örömmel képesek fogadni a gyerekeket, a vendégeket. A kőfejtőbe belépéskor volt egy olyan negatív tapasztalatunk, ami után joggal mondom ki, illetve írom le ezeket a szavakat. A beléptető hölgy olyan utálattal engedett be minket, kérdéseinkre nem válaszolt rendesen, viszont néhány mondatába belefért a kioktatás, a lesajnálás, az utálat… rossz ezt látni. Mi hamar túllendültünk a dolgon, és lehet, hogy csak rossz napja volt szegénynek, de a vendég csak egyszer van itt, és lám, nekem is ez az „élmény” maradt meg a kőfejtőbe való belépésről.
A kőfejtő tetején egy gyönyörű kilátást adó érdekes kis tanösvény vezet, végén egy kilátóponttal, ahol néhány családi képet is lőttünk. Már innen is látszik a kőfejtő monumentalitása, de az igazi hatást akkor kapjuk, mikor lebaktatunk a vaslépcsőkön és nem csak a hűvös levegő, de a méretek is az „arcunkba csapnak”. A képeken nem jön át az, amit az ember a helyszínen átél. A „hatalmasság” érzése egészen elképesztő.

Egy klasszikus kép a kőfejtőről.

Tanösvény, sok érdekességgel a táblákon!

A tanösvény végső pontján kiváló a kilátás és a hely alkalmas családi
fotók készítésére.

Monumentális méretek!

Témapark filmmel, kis kiállítással.
A filmnek van történelmi és természetismereti része, mindkettő nagyon érdekes.

Mi készült az itt fejtett kőből? Pl. a soproni templomok!

Gyönyörű!
A kőfejtő bejárása után már csak egy néhány perces bicikliút várt ránk, hogy visszatekerjünk az autóhoz. Hegykőig csend honolt a kocsiban, a gyerekek jól elfáradva aludtak egyet.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s