Uncategorized

Spórolós séta Füreden – avagy mit csináltunk a Bodorka Akvárium előtt és után?

Balatonfüreden nyaralni, telelni, időt tölteni nem olcsó dolog. Mi régen jártunk erre a férjemmel, és meglepve tapasztaltuk a hatalmas változásokat a városban. Füred teljesen kitágult, óriásira nőtt, és egy riviéra hangulatú nagyvárossá fejlődött. Ennek minden előnyével és hátrányával. A parkolás lehetetlen luxus lett és egy egyszerű, megfizethető ebéd elfogyasztásának esélye a parthoz közeli helyszínen szinte a nullával egyenlő. (Ezért is örülök, hogy a barlangban ajánlották a még “eredeti füredi” kertvárosi utcában található családias, helyiek által látogatott Giorgi Pizzériát.) A város természetesen gyönyörű, a Balatonhoz közel már-már csilli-villi hangulatú. Bevallom, utólag belegondolva örülök, hogy nem nyáron jártunk erre, mert nagyon, de tényleg nagyon sok mindenre kellett volna nemet mondanunk a gyerekeknek. Ez nem panasz, mert én a magam szintjén egyáltalán nem gondolom, hogy rosszul élünk. Mégis, amikor ezer meg ezer dolog kínálja magát, és a családtagok csak folyamatosan azt élik meg, hogy ezt sem lehet, ez sem fér bele, ez sem nekünk való, az bizony kellemetlen érzés, főleg egy nyaralás alatt. De lássuk, mit NEM vettünk és mit NEM csináltunk Füreden? Hogyan telt tökéletesen tartalmasan az ott töltött délutánunk – pénzszórás nélkül? (Térkép a bejegyzés végén.)

Egy olyan parkolóban hagytuk az autót, ahol nem 500 Ft volt egy óra, hanem “csak” 300 Ft. Kicsit többet gyalogoltunk így, de nem bántuk, szép helyeken vezetett utunk. (Boros Miklós utca, gyanítom, hogy főszezonban ez is mindig tele lehet.) Elhaladtunk a számunkra teljesen új éttermek és bisztrók mellett, ahol nyáron szökőkút működik és gyerekek százai szaladgálhatnak, futóbiciklizhetnek a dizájnelemeknek épült dombocskákon (és mivel ez valószínűleg zavaró lehetett az ott ülőknek, a dizájndomocskákra idén frissen bokrokat telepítettek). Szemben bódésorok és üzletek sorakoznak egymás mellett, egyik-másik kínálatát megtekintve arra jutottam, hogy kínai termékeket árulnak, 3-4x-szeres áron. Biztosan van kivétel, én ezt láttam. Itt NEM vettünk semmit és egyik bisztróba SEM tértünk be, így a kellemes rövid séta ingyenes maradt.

A modern épületek gasztrokínálata nem átlagcsaládok
pénztárcájához szabott. 

Itt nyáron víz csobog.


A mólóhoz közeledvén megpillantottuk a Vitorlázeum épületét, és már nagyon vártuk, hogy bejussunk. Csalódnunk kellett, mert hiába készültem előre, a honlapon található “egész évben nyitva” felirat ellenére az épület 2022-ben áprilisban nyit. Szomorúan távoztunk, ugyanakkor NEM vettünk belépőt, így spóroltunk. Ugyanígy, az épület aljában található kürtőskalácsos bolt illatának is ellenálltunk, és NEM vettünk kürtőst 1200 Ft-ért per darab (nekünk minimum 3-4 kellene). 

A Vitorlázeum bejárata – lezárva.

Étterem és kürtőskalácsos alul, múzeum felül.

Bujtor István szobránál.


A mólón sétálva megcsodáltuk a hattyúkat, kacsákat, sirályokat és szárcsákat, utóbbiak búvártudásán hosszasan elmerengtünk. A móló végén NEM fizettünk be sétahajókázásra, mert még nem indult el a balatoni hajózási szezon, egy darab hajót nem láttunk, sőt, a pénztár is zárva volt. A víz elképesztő színei, a tél végi napsugarak játéka, és a tihanyi látkép mindent betöltött, nem éreztünk hiányt, sőt, tele volt a szívünk és a lelkünk a látvánnyal. 

Borsos Miklós: Balatoni szél című szobra gyönyörű!

Valahol OTT a szállásunk!

Üres állások, a hajózási szezon március első hétvégéjén még
nem indult be.


A rózsakerten áthaladva kicsit meglepődtünk a rengeteg emberen, akik kenyérrel etették a kacsákat. Úgy gondolom, hogy ma már köztudott: ez nem egészséges az állatok számára. A Tagore-sétányon szólt a harmonika muzsika, igazi riviéra hangulatban sétáltunk a Bodorka felé. Meg-megálltunk szemlélni a vizet, az állatokat, a sétálókat, az apró látnivalókat. 


A Bodorka Akvárium mellett egy kis játszótér várja a kisebbeket, az épület oldalában pedig jó időben fagyizó kínálgatja a finom ízeket. Itt NEM költöttünk sem fagyira, sem plüsscsodákra. Az akvárium ajándékboltjában 9500 Ft lenne egy plüsscápa. Ám a belépő nem ennyire drága, és bőven megéri kifizetni. A családos jeggyel úgy emlékszem, 3000 Ft-tal tudtunk bemenni. 

Bodorka Balatoni Akvárium

Előtte játszótér, jó időbe fagyizó, kávézó.


Két folyosón sorakoznak az akváriumok, igazi balatoni halakkal, infómonitorokkal. Középen egy nagy terem, itt folyamatos filmvetítés megy a balatoni természetről. A film kb. 15-20 perces lehetett. A teremben nagyon kellemes volt a sok séta után egy értelmes és érdekes film nézése közben ülve megpihenni. A gyerekeknek kavicspárnák extra kényelmet adnak, ha esetleg valaki a földre kívánna lelülni. Apukák itt kiválóan elszunyókálhatnak (velünk ez történt :))). 

A Bodorkán át lehet sétálni 5 perc alatt, de 30-40 percet is el 
lehet itt olvasgatni, nézelődni.

A sokat látott balatoni kockás sikló. Nem kígyó és nincs mérge.

Nézzük a filmet, remélhetőleg utolsó maszkos hétvégénken.


A Bodorka után a sétányon röviden visszafelé haladtunk, de csak a Szívkórház előtti térig. Felfelé kanyarodva meséltem a gyerekeknek az Állami Szívkórház jelentőségéről, hogy miért van Füreden és mennyire híres hely ez, milyen sokan gyógyultak itt. Pl. az indiai költő, Tagore is, akire nagy hatással volt a Balaton és a város. 

Előző nap, a Lóczy-barlang látogatóközpontjában fotóztam
ezt a Tagore idézetet.


A Haza Bölcse is pihent itt.

Az Állami Szívkórház főépülete

A Kiserdő térképe


A Kossuth-forrásból éppen hogy csak csordogált némi víz, így meg sem próbáltunk kulacsot tölteni vagy felfrissülni. A gyerekek már nagyon vágytak egy kiadós rohangászásra, ezért a Kiserdőben átsétáltunk a színpad előtt, mindössze néhány perccel később pedig már a dupla játszótéren találtuk magunkat. Itt ugyanis két játszótér van egymás szomszédságában. Az egyik, az elkerítetlen a Kiserdei játszó, színvonalas, hagyományos játékokkal várja a gyerekeket. A másik, az elkerített Helka és Kelén élményjátszótéren pedig különleges, ritka játékok sorakoznak. 

A nagy mászókán a kanyargós csúszda
csak ilyen módon közelíthető meg- 
kicsikre vigyázni kell.


Itt egy gyümölcs-keksz uzsonnát közbeiktatva kifulladásig játszottunk. Annyira elfáradtak a kisebbek, hogy a rövid utat Tihanyig nem tudták alvás nélkül abszolválni. 🙂 A szálláson még egy kiadós társasjáték- és moziestet tartottunk, így kifejezetten jól jött, hogy egy picit pihentek a kocsiban.

Szállásunk: Gejzír Vendégház

A nap korábbi programja: Jókai-kilátó és Lóczy-barlang 

Sétánk útvonala. Azért nem ér körbe, mert a férjem utánunk
hozta a kocsit – a játszótéren nagyon elfáradtak az óvodások.

Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s