Uncategorized

Rövid geotúra Sámsonháza határában

Végre itt a tavasz! Szeles, de nem túl hideg időt ígértek a hétvégére, ezért beütemeztünk egy egésznapos kiruccanást. Feltétel volt, hogy a célállomás ne legyen sokkal messzebb az otthonunktól, mint 1 órányi autóút, valamint a túra ne legyen túlságosan megterhelő a kicsiknek. Egy FB csoportban írta egy anyuka, milyen nagy élmény volt számukra ez a kietlen nógrádi helyszín, így első helyre ugrott a listámon Sámsonháza, a Buda-hegyi tanösvény. 1 óra 5 perc a házunktól, nincs tömeg, szép az idő, hurrá! Menjünk!

Virágvasárnap általában egész délelőtt a templomban vagyunk, a fiúk ministrálnak, körmenten veszünk részt és természetesen ünnepi szentmisén. Ez az év más. Tavaly a sokktól és a döbbenettől hetekig nem voltunk sehol kicsi utcácskánkon kívül, idén azonban – főleg, hogy ősszel átkeveredtünk már egyszer a covidon – “bátrabban” indulunk útnak. Azonban továbbra is szempont, hogy ne legyenek rajtunk kívül tömegesen emberek, kifejezetten keressük a kevésbé ismert, nem felkapott helyszíneket. 

A Novohrad-Nógrád Geopark része az a falu határán álló dombocska, ami valaha kőbánya volt. A feltárás során bukkantak rá azokra a csodálatosan szép rétegekre, amelyek ma kiemelt figyelmet érdemelnek. Legjobban a szomszédos domb, a Csüd-hegy oldaláról lehet megtekinteni ezt a geográfiai különlegességet. 

Egyetlen parkoló autó volt a miénk, és mindvégig
nem találkoztunk gyakorlatilag senkivel. 


Rövid tízórait követően felmásztunk a kilátópontra.


Lenyűgöző szépségű a hegyoldal, mint egy festmény!

Meredek lépcső, a kicsikre fokozottan 
figyelni kell.

A “túloldalon” a kis geológiai tanösvényt könnyedén végigjártuk, elolvastuk a táblákat. 


Apró félreértés volt, mert azt hittük, a tanösvény folytatása lesz az a turistaút, amelyen majd a várhoz tudunk felmenni, de hamar kiderült, hogy ezt rosszul gondoltuk (itthon láttam, hogy lehetett volna úgy is menni, kis kerülővel a domb oldalában a meredek lépcsőn lemenni, aztán vissza fel). Mindig hálás vagyok ilyenkor a Természetjáró App fejlesztőinek, ugyanis a tévedésünkből az okostelefon és az app segítségével korrigáltuk magunkat a helyes irányba (A Mátra térképemen ez a rész nagyon pici.). Szóval a helyes ösvény a falutábla előtti kis utcán felfelé haladva érhető el, a szokásos “vár turistajelzés” (kék L) is itt látható egy oszlopra festve.  

Az úton felfelé haladva nem értettük, miért van az egyik ház kerítéséhez kívülről kikötve egy ugatós kutya… aztán néhány méterrel később megláttuk a friss tollhegyeket – itt bizony róka kapta el nem is olyan régen a háziak tyúkjait, azt gondoltuk a tollmennyiségből, hogy valószínűleg nem is egyet! A Vukból ismert jelenetek emlékei hirtelen, egy másodperc alatt elevenedtek meg szinte a szemünk előtt, a gyerekek “élőben” láthatták, milyen pusztítást tud végezni egy ravasz róka a baromfiudvarban.

Haladunk felfelé a lankás hegyoldalon.

Nyugodt, beszélgetős, gondolkozós pillanatok.

 

Felfelé haladva egyre szebb kilátás tárult a szemünk elé. A Buda-hegyi erdő tölgymagoncai között fel-felsejlett a vaddisznók dagonyázásának nyoma. A Cserhát és a Mátraalja találkozásának egy szép pontján megpihentünk.

Kis pihenő útközben, arccal Mátraverebély-Szentkút irányába.

Háttérben a Mátra vonulatai.


A csúcson egy asztalnál kiraktuk kis elemózsiánkat, amit ezúttal Nagyinak köszönhettünk: fasírtot és krumplis pogit kaptunk tőle, ha már találkozni nem igazán tudunk… Sokszor kérdezik, miket viszünk ilyen kirándulások alkalmával magunkkal: a szendvicseken túl nagyon bevált nekünk a fasírt-keménytojás kombináció sok előre felvágott zöldséggel. A gyerekek szeretik, laktat, teljes értékű ebéd és könnyen csomagolható, dobozolható. (A fasírtot sütőben sütjük ki, így nem csöpög a zsiradéktól és nagyságrendekkel gyorsabb is ilyen módon az elkészítése.)


Ebéd a “csúcson”.

Fehér-kő vára – már a 15. században lakatlan volt.

Kilátás a vár felől a Cserhát lankáira.


A finom ebéd után a nagyok felmentek geoládát keresni Apukájukkal a Várhoz, én lent maradtam a legkisebb csemetével, mert ő nem tudott volna felmenni a meredek csúcshoz. A sikeres geoláda vadászat után felkerekedtünk, hogy lefelé induljunk a rövidebb úton.

Itt még találtunk egy kilátópontot, csodálatos látvány tárult elénk.

A meredek hegyoldalon óvatosan kellett lefelé araszolni, de nem volt annyira vészes, vagy veszélyes, a kicsik kezét kellett fogni, a nagyok simán megoldották, sőt élvezték. Ennek a rövidebb útvonalnak a vége majdnem ugyanott van, ahonnan a hosszabb indult, így egy kellemes körtúrát tettünk. A táv szerintem nem volt több 2-3 km-nél, ezt a kicsik is jól bírták. Íme egy rögtönzött házitérkép:

Kis kerülővel így is felmehettünk volna:

https://www.nogradgeopark.eu/en/tura-reszletek/samsonhaza-buda-hegyi-tanosveny

Sámsonházáról akár gyalog is át lehet menni egy hosszabb, komolyabb túra keretében Mátraverebély-Szentkútra, de ez most nem volt betervezve a napunkba. Egy rövid villámlátogatás/beköszönés Kisbárkányba a barátaink második otthonába (annak is a kertjébe, maszkban… ), majd irány Szentkút. Kicsit féltem, nem lesz-e tömeg a zarándokhelyen Virágvasárnap, de csak néhány család lézengett, a templomban pedig konkrétan csak mi voltunk abban a pár percben, amit ebben a zárt térben töltöttünk. Nyugalom, béke és áldás – ezeket hoztuk magunkkal a mátrai szent helyről. 


Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s