Uncategorized

Újdonságok Galyatetőn

Azóta terveztünk elmenni Galyatetőre, hogy megépült a felújított kilátó és átadták a Kirándulóközpontot. A Turista Magazin egy egész különszámot szentelt ennek a két újdonságnak – azóta persze tudom, hogy azért, mert egy cég üzemelteti az épületeket és az újságot. Ez a szám annyira jól sikerült, olyan nagy kedvet csinált, olyan gyönyörű fotókkal és cikkekkel volt teli, hogy már tényleg alig vártuk, hogy láthassuk. 

Ésszerűnek tűnt tehát, hogy Salgótarjánból hazafelé tartva, egy nem túl nagy kunkorral számolva, itt találkozzunk testvéremékkel, akik pedig Parádsasvárról kanyarodtak fel. Nem terveztünk mást, mint a kilátó meglátogatását és egy kellemes ebédet a Kirándulóközpontban közösen. Jelentem, a terv megvalósult!

Nem volt főszezon, így (ingyen) parkolni gyakorlatilag az épület előtt tudtunk. A kilátóba a nagy parkoló felől sétáltunk fel, ott jártunkkor nem kellett még pénzt sem bedobni az automatába – egyébként azt gondolom, hogy általában kell fizetni a feljutásért. 
A mindenféle díjakat nyert kilátó bivak szállása ezúttal zárva volt, de a lényeg, a kilátás így is felülmúlhatatlan:
A Tátra csúcsai kimagaslanak a felhőtengerből.

A Kékes gyönyörű “szigete”.
Fent meg lehet pihenni, miközben körben hihetetlen a kilátás!

Na, menjünk ebédelni!

A turistaszálló és étterem épülete mindössze “néhány lépésre” található a kilátótól. Kialakítottak egy mosdóegységet azoknak, akik a bivakban éjszakáznak, tehát ha éjjel fent alszol a kilátóban, és mosdó ügyeid támadnak, bizony le kell kutyagolni a sok-sok lépcsőn egészen eddig a jelig. És ekkor valószínűleg elgondolkozol ezen a “néhány lépés” kifejezésen. 🙂 

Íme a Kirándulóközpont épülete!

Ez pedig a szépen díszített bisztró jellegű étterem.

Ez az asztal jó is lesz nekünk.
Miközben mi az étlapról rendeltünk…

… a gyerekek eljátszottak a sarokban.
Az adagok éhes kirándulóknak készültek!

Hatalmas mennyiségű étel!
Néhány gondolat megfogalmazódott bennem a Turistacentrummal kapcsolatban:
– A honlapon nemhogy étlapot, de még arra utaló információt sem találtunk, hogy van ebéd!  Külön telefonáltam, hogy megbizonyosodjam, ehetünk itt. Jó lenne feltenni az aktuális menüsort (szezonális a bisztrómenü!) a netre. Ez legfőképpen a saját érdekük, de a turisták igénye is lehet – nekünk is az lett volna.
– Bár az adagok nagyok és finomak, sajnos az áruk is elég magas. Nyilván meg kell fizetni az igényes környezetet, a szép berendezést, de bevallom, nagyon húztuk a szánkat, mikor az árakkal szembesültünk.
– Szerettem volna főételemet más körettel kérni, és sajnos erre semmilyen formában nem volt lehetőség. Miért? Nagyon egyszerű kérés volt.
– Szeretném kiemelni, hogy az aznap szolgálatot teljesítő egy szem pultos fiú mennyire kedves volt, és milyen türelemmel viseltetett a gyerekeink irányába! Kedvesen, mosolyogva mutatta meg a pelenkázó helyiséget, és minden egyébben örömmel a segítségünkre sietett. Köszönet ezért a hozzáállásért! Minden vendéglátóshelyre ilyen dolgozót!


ÖSSZEGEZVE: a hely gyönyörű, a szállás is bizonyára épp ilyen igényes (oda már nem tudtam a gyerekek miatt felkéredzkedni, pedig szívesen fotóztam volna – a honlapon találtok szép képeket). Az étterem csuda hangulatos, viszont az ételek elég drágák – cserébe finomak és nagyok az adagok.
Viszlát Galyatető! Még jövünk!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s