élményfürdő

Az Őrség ősszel – Kisváros a határon


Szentgotthárd gyerekekkel

Őrségi hétvégénk befejező napján, egy finom házias reggeli után elbúcsúztunk az Apát Hoteltől és Apátistvánfalvától. Elindultunk, célállomásunk ezúttal a közeli Szentgotthárd volt. TÉRKÉP A BEJEGYZÉS VÉGÉN!




Mivel jóval korábban értünk a városba, mint a kezdődő szentmise, kihasználtuk az időt egy kis játszóterezésre. Szerencsére nem kellett törni a fejünket, hogy merre induljunk játszót keresni, szó szerint elhaladtunk ugyanis egy terecske mellett, ahol szenzációs játékok hívogatták a gyerekeket. Utólag megnéztem: Szabadság térnek hívják. Minket a kellemes őszi napsütésben nem zavart az árnyék hiánya, de nyáron ez a játszótér csak reggel és este lehet használható. Nagyszerű, gyönyörű kivitelezésű játékokon tombolhattak a gyerekek egészen a tovább indulásunkig. 

Különleges körhinta!

Szép, igényes mászókák.

Hatszög hinta.
Innen mindössze néhány perces sétával elérhető a város egyik jelképévé is vált Ciszterci Apátsági templom. A szentmisén egy – bocsánat a kifejezésért – arcátlanul fiatal pap prédikált olyan szépen és találóan a családi egység fontosságáról, hogy bizony férjemmel kifele menet megállapítottuk: ilyen fiatal, lendületes és okos atyákra lenne nagy szüksége Egyházunknak. A templomban és környékén fotóztam néhányat, lásd alább, nem illesztem viszont ide a sok fotó között Szent Vince ereklyéit, melyek ki vannak állítva egy üveg mögé a templom bal első részében. Ugyanis a teljes test látható – ruhában – de hát akkor is egy csontváz, még ha szent is… Na. 



Mise után sétáltunk egy nagyot a kolostorépület mögött található gyönyörű parkban. Itt bukkantunk egy árnyas, szép játszótérre, ahol a gyerekek ismét jól kifutkározták magukat. 

Volt magtár, ma színház és turisztikai információs iroda.

Gyönyörű park a kolostorépület mögött.

Árnyas játszó a kolostorkert mögött.



Ettől a helytől tényleg csak pár lépés séta a szentgotthárdi fürdőkomplexum, teljes nevén a St. Gotthard Spa &Wellness. Az épületegyütteshez ma már egy szép szálloda is tartozik. Mi a fürdő aulájának éttermébe voltunk hivatalosak. Míg vártunk az ételünkre, a gyerekek az aula tavacskájában úszkáló halakat figyelgették, lépcsőztek és vágyakozva tekintgettek a fürdő medencéi felé a hatalmas üvegablakon át. Nem volt nálunk fürdőfelszerelés – az Őrségbe nem vittünk – és sajnos időnk sem lett volna a lubickolásra, hiszen utunk hazafelé így is több mint négy órásra sikerült. Persze megígértették velünk, hogy eljövünk ebbe a fürdőbe, hogy kipróbáljuk a beltéri csúszdákat és az élménymedencéket. A fürdő étterme igazán igényes, nagyon finom ételeket kaptunk, viszonylag gyorsan, mert nagy tömeg nem volt. A fürdő beltéri gyorsétterme a pincér leírása szerint egyszerűbb ételeket kínál, de aki igényes, igazi éttermi ebédet szeretne, kijöhet fürdőköntösben az aulába – épp ebédelt is egy fürdőruhás család kint – és ehet egy jót, utána szabadon visszamehet fürdőzni, pihenni. 



A várostól és az Őrségtől a Rába-parton búcsúztunk el egy kis kődobálással. A gyerekeknek elmondtuk, olyan közel van ide a határ, hogy szinte néhány perc alatt át lehetne biciklizni a másik országba, ami ezúttal ugye már nem Szlovénia, mint Kéthelynél volt, hanem bizony már Ausztria. Láttuk a határmenti menekülttábort – üresnek tűnt – és erről a helyzetről is hosszasan beszélgettünk az autóban. Azután következett a hosszú és fárasztó utazás, melynek egy részét a gyerekek átaludták. 

Készítettem egy kis Szentgotthárd térképet, a kifejezetten kisgyerekes szemmel fontos helyeket jelöltem be turista társainknak:

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s