Kaszón már kétszer jártunk. 2018-ban, zselici üdülésünk idején kirándultunk errefelé, el is kezdtem írni egy sorozatot arról a nyaralásról, de befejezését elvitte az élet, elsodorta a kialvatlan hétköznapok nehézsége. Így ebben a bejegyzésben kétféle fotó fog szerepelni: egy 2018-as kiadás és egy 2022-es, majd jelzem melyik melyik. Idén a kempingből mindössze 15 perces kényelmes kocsikázással értük el Kaszót. Előzetes tájékozódásunk után megtudtuk, hogy a kisvonat idén nyáron csak előre jelzett napokon jár, és akkor is csak oda-vissza lehet vele menni, a Baláta-tó körüli pallósoros, idegenvezetéses csodasétát felejtsük el, kiszáradt a tó. Persze, tudjuk mi az aszályhelyzet az országban, de ezt a tényt valahogy különösen szívfacsaró volt meghallgatni. Vigasztalgatott a hölgy a telefonban, hogy volt már ilyen, és a tóban élő különleges roverevő hínárok behúzódnak ilyenkor mélyre, és ha ismét visszatér az élet a vízzel a tóba, előbújnak. Legyen így. Addig is, bemutatom Nektek, mit láttunk Kaszón.
A kirándulóközpont tulajdonképpen a kisvonat végállomása köré épült. (Ezért is fura, hogy nem működik rendszeresen.) Egy nagyon klassz játszótér várja itt a kisebb és nagyobb gyerekeket, erdei és vonatos tematikában. Tűzrakók és pihenőpadok, mosdó és fedett étkezőhely lett kialakítva, utóbbi minket is megmentett egy irgalmatlan nyári vihar bekövetkeztekor. A színpad, Kajla kutyus hatalmas figurája és minden infrastruktúra nagy életre utal, nem volt jó érzés augusztus közepén ilyen kihaltságot látni Kaszón.
 |
| Simi Kajlának 🙂 |
 |
| A legféltettebb Kincs fedél alatt. |
 |
| Útjelző táblák Kaszón |
 |
| Ebből finom víz folyik! |
 |
| 2018-ban a Baláta-tó megállónál a kisvonat. |
 |
| 2018-ban a fedett terasz. |
Mindenesetre még a vihar előtt elsétáltunk a Lombkoronasétányhoz, végigjártuk és megoldottuk azokat a feladatokat, amik nem voltak szétesve. Igen, itt is az van, ami oly sok helyen probléma: megépítik a létesítményt pályázati pénzből, majd… nem tartják karban.
 |
Több emelet magasságba másztunk
fel. |
 |
| Méretek |
 |
| Tényleg lombkorona magasság! |
 |
| Feladatok. |
 |
Gyerekmagasságban a nekik szánt
próbatételek. |
 |
| A sétány végén egy nagy torony. |
 |
| A táj gyönyörű! |
A lomkoronasétány végén kellene lenni egy ösvénynek, amin visszasétálhatunk a játszóra – mi nem találtuk, így visszacaplattunk az elejére és ugyanazon az útvonalon, amelyiken jöttünk, visszagyalogoltunk.
A gyerekek játszottak egy jót a játszótéren, majd jött a vihar, aminek erejét tényleg elképesztő volt megtapasztalni, és örültünk, hogy a védett, fedett teraszon úsztuk meg a felhőszakadást.
2018-as képek a játsziról. Ekkor nem üldözött minket az eső, ezért sokkal alaposabban tudtam körbejárni a területet.
 |
| Cuki! |
A Baláta-tóról és a kisvonatozásról csak mesélni tudtunk az unokatesóknak…. Nektek a 4 évvel ezelőtti képek mesélnek majd, íme:
(Ha ismét megtelik vízzel a tó, MINDENKÉPPEN MENJETEK EL, TÉNYLEG CSODAÉLMÉNY!!)
 |
| A tanösvénytáblák mellett szakvezetést is kaptunk. |
 |
| Kis kilátók, madárvárták a tó körül. |
 |
A nyílt vizet csak messziről láttuk, de
a nádas és a madarak röpte így is lenyűgöző
látványt nyújtott! |
 |
| Minden megállópontnál hallgattuk a szakember szavait. |
 |
| Nagyon szép… |
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
Barangoló család 