Elkövettünk egy hatalmas hibát idei nyaralás előtt, a csomagoláskor. Megnéztük előre, hogy milyen idő várható – de nem állítottuk át a helyszínt. Így a budapesti, viszonylag változatlan meleg időjárásra pakoltunk. Mivel hetek óta nem volt drasztikus változás, elhittük, hogy abban az egy hétben is így lesz, amíg mi a Zemplénben barangolunk. Nem raktunk hát sok meleg ruhát, csak annyit, hogy “ha lehűl este a levegő és még kint vagyunk”. Most már tudom, hogy át kellett volna állítani az előrejelzés helyszínét a Zemplénre. Ott ugyanis komoly lehűlés következett, ami velünk együtt érkezett meg.  

Így már az első kirándulós napunkon kezdtük a cidrizést. Regécen még csak-csak elvoltunk, de a délutáni, pálházi kisvasutazásnál már úgy vacogtunk, hogy a nyitott kisvasúton, mint a szopós malacok, összebújva ücsörögtünk. 13-15 fokot mutatott a telefonunk. 

Nem tudom, mit gondolhatott rólunk a kalauz (aki persze normálisan fel volt öltözve), miközben 8000 Ft-ot gombolt le rólunk. Nincs retúrjegy, nincs oda-vissza kedvezmény. Ezt soknak találtuk 25 perc romantikus döcögésre, ezért visszafelé már csak a Férjem szállt vonatra (vállalva ezzel a további fázós félóra következményeit), visszament a kocsiért, és kb. 10 perces kocsikázással értünk jött, Rostallóra. 

Mert mi, amíg ő döcögött és autózott (összesen 40 perc), sétáltunk egyet kényelmes tempóban Kőkapuról Rostallóra. 

Futás! Szabadon, biztonságban. (Bár jött néhány száguldó autó…)

Elmondhatatlanul szép erdő..

Rostalló után tovább sétálva egy erdei látogatóközpontra és  szálláshelyre bukkantunk. ZÁRVA. 😦

A hátsó épület a szálláshely. Nagyon szép.

Jó tudni: a Pálházi kisvasút az év bizonyos szakaszában csak hétvégén üzemel. (Persze nyáron nem, de én elnéztem… szóval mehettünk volna hétköznap is, mindegy most már.) Ezért is “kellett” ezen a napon mennünk, mert elnéztem világosan láttam, hogy ha most nem kisvasutazunk, a következő hétvégén már nem jutunk ide vissza. Megéri kipróbálni, még így is, hogy sajnos elég drága. Aki pedig még nem volt Kőkapun, mindenképpen sétáljon egyet a Károlyiak vadászkastélya tövében, ami egy különleges sziklára épült, nézze meg a kis tavat, menjen fel a kastély teraszára, igyon egy kávét az étterem kiülőjén, gyalogoljon át Rostallóra. A táj varázsa csodálatos, a csend valódi élmény – ez is a mottója a kastélyhotelnek, “ahol a csend kezdődik”. Lehet ide egésznapos programot is kigondolni, hiszen túraútvonalak szelik át az állomásokat. Ám a kisvasút menetrendjéhez – már ha azzal jöttök-mentek – mindenképpen alkalmazkodni kell. 

Feljárat a kastély teraszához.

Kinézünk a tóra.

A tó felől a kastély.