Uncategorized

Ezer apró fénypötty nyomában – szentjánosbogár-sétán jártunk Vácrátóton

Ezt az apró programot Édesanyám kapta ajándékba a születésnapjára. Az ötletet NOE (Nagycsaládosok Országos Egyesülete) tagságunknak köszönhetem, tagegyesületünk vezetőjétől jött az emlékeztető e-mail: lesz séta Vácrátóton, menjünk! Megnéztem a dátumokat, és igen, volt a születésnap előestéjére is időpont, hely, azonnal foglaltam, így még bejutottunk mind, a kilenc unokával, férjekkel, összesen tizenöten. 

20:30-ra kellett érkeznünk a Vácrátóti Botanikus Kert főbejáratához. A jegyeket a bogarmester.hu oldalon vásároltam. A jegyek online leolvasása után még egy gyors mosdózás, átöltözés várt ránk  (férjemmel a csütörtöki táncóránkról szöktünk el annak érdekében, hogy ne késsünk). A nagy tömegből több kisebb csoportot alkottak vezetőink, mi az utolsó csapattal indultunk neki a sétának. Vezetőnk a Kert dendrológusa (a fák “felelőse” és kutatója), Bárány Tibor volt.

Eligazítás a séta elején és egy kis bevezető.

A hatalmas kert térképe előtt sok új információt tudtunk meg.


A szentjánosbogár-rajzás korábban június 24. körül volt a legintenzívebb – a bogarak is innen kapták a nevüket, Keresztelő Szent János ünnepe is egyben ez a nap, nem csak “Szent Iván éj”. Ahogy a klímaváltozás szinte mindenen módosít a növény- és állatvilág rendjében, bizony ezeknek a kis bogárkáknak a rajzása is előrébb jött, a névadó szent ünnepén már jóval kevesebben voltak láthatóak. DE még gyönyörködhettünk bennük! Az egyik óvodás kislány a csoportból a túra végén, 22.10 körül – igaz, nagyon fáradtan – megállapította, hogy csak ő 222 db fénylő kis pontot számolt össze! A csoport összesen mennyit láthatott?   


Egyik megállónknál azt is megtudtuk, milyen különleges
rendszer szerint ültették be az ágyásokba a növényeket.

Bárány Tibor elvezetett minket a kert különböző pontjaira, ahol röviden megálltunk, és hallgattuk érdekes történeteit a kis szentjánosbogarak életéről, valamint a Kertről, annak történetéről és működéséről, egyes növényekről, látnivalókról útközben. Mindig írom itt a blogon, hogy mennyire kedvelek olyan emberek társaságában lenni, akik igazán, szenvedélyesen szeretik azt, amit csinálnak – és ők általában értenek is szenvedélyük tárgyához. Vezetőnk pont ilyen embernek tűnt ez alatt a másfél óra alatt, ugyanakkor, bár bizonyára mindannyiunknál jobban értett a Botanikus Kert növényeihez, kellő szerénységgel és alázattal mesélt a megélt sikerekről, a munka szépségéről, és nehézségeiről, a gyönyörű növényekről és természetesen a bogarakról.

Az egyik utolsó kép – utána már csak a nagy feketeség
látható a felvételeken. Szabad szemmel élvezhető az élmény!


Az est főszereplői, a szentjánosbogarak legnagyobb bánatunkra hagyományos eszközökkel fotózhatatlan tünemények. Mi ezen az estén csak mobillal készültünk, és természetesen az alkonyati fények eltűnte után már lehetetlen volt épkézláb felvételt készíteni. A látvány személyesen átélhető, vagy profi eszközökkel örökíthető meg. 

Kép forrása: 24.hu
Készítője: Peera_Sathawirawong, Getty Images

Kisgyerekes érdeklődők figyelmébe néhány fontos szempont:

  • A séta 20.30-22.00-ig tart, nem megszakítható, a kertben a sötétben el lehet tévedni, ha leszakadunk a csoportról. Ez akár még veszélyes is lehet.
  • A gyerekek az ösvényeken jól előre tudnak menni, vagy le tudnak maradni. Mi ezúttal hatan voltunk felnőttek kilenc gyerekre, de még így is megállt bennem néha az ütő, hol vannak az óvodások. A szűk ösvényeken nem mindig lehet előzgetni a csoporttársakat. Jobb tehát a kisebbeket mindig magunk mellett tudni.
  • Mosdózni lehet a séta elején és végén, de közben NEM! 
  • A szúnyoghelyzet nem volt vészes, igaz, mindvégig mozgásban voltunk, rövid időkre álltunk meg. 
  • Nem érintettük a kert minden szegletét! Ez nem az a túra, nem is lenne elég rá a másfél óra, itt bogármegfigyelés zajlik!
  • A túra végén NEM fogod tudni, hogy néz ki a szentjánosbogár, ha nem néztél utána korábban. A sötétben csak a kis világító, mozgó pontokat látni.  Megfogni nem szabad őket, még ha meg is tehetnéd, mert épp előtted repül el.
  • Varázslatos, mesebeli látványra lehet számítani, de nem ajánlom a programot olyan gyerekek szüleinek, akik rettegnek a sötétben. Itt bizony sötétben gyalogoltunk az erdei ösvényeken. 
  • Voltak a mieinknél kisebb gyerekekkel is szülők. Bírták, bár a végén már felkérdezkedtek Apa ölébe. 
  • A gyerekek egy kivételes napot simán kibírnak kései fekvéssel. Cserébe érdemes másnap korábban ágyba dugni őket.  

Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s