Uncategorized

Instant Eger – egyetlen nap, öt gyerek, nyolc óra

Vár vezetéssel és kiállításokkal, ebéd a Palacsintavárban, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékház játszótérrel, Dobó tér, EgerEye és a nap végén nyúlfarknyi Noszvaj 

Ritkán, egyre rikábban adódik, hogy van egy olyan szabad hétvégi napunk, amikor mind az öt gyerekünk ráér és családi program sincs betervezve! Mikor már látszik, hogy alakul egy ilyen nap, igyekszem “befoglalni” barangolásra. Február harmadik hétvégéjén Eger városát vettük célba, és villámlátogatást terveztünk: Egri Vár, séta, ebéd, Várfal sétány, Gárdonyi Emlékmúzeum, Dobó tér és egy nagyon rövid átruccanás Noszvajra – ennyi fért egy napba.

Mikor korábban eszembe jutott: Eger városát meg kellene már mutatni a gyerekeknek, mindig csak legyintettem. Mikor lesz nekünk 4-5 egybefüggő napunk Egerre!? Bizony, Egerben annyi az érdekes és jobbnál jobb látnivaló, hogy minimum 4 napot szánnék rá, ha megtehetném. Világosan látszik azonban, hogy nem lesz erre lehetőségünk a belátható jövőben, ezért – és azért is, mert van egy hatodikosunk, aki éppen az Egri csillagokat olvassa – úgy döntöttünk, több egynapos kiruccanás során fedezzük majd fel ezt a gyönyörű várost.

A Markoth Ferenc Kórház oldalában, egészen közel a Minarethez sikerült parkolnunk, ami önmagában egy csoda volt, a zsúfolt belvárosi utcákban szinte lehetetlen szabad helyet találni. Átsétáltunk a hangulatos Eger-patak mentén a Kis-Dobó térre, onnan fel a Dobó István utcán. Régen jártam Egerben, meglepett a sok étterem, ki- és beülős hely, amelyek aztán ebédidőben gyakorlatilag fullon dolgoztak ezen a februári, hideg hétvégi napon! Mi lehet itt nyáron, szezonban? 🙂 Biztosan pezsgő a hangulat!


Ámulva nézzük a Végvári vitézek terén található, lenyűgöző
alkotást.

A Dobó utca egy részlete

Érkezünk a Várba


Az Egri Vár hatalmas felújítás alatt áll jelenleg. A dolgok állása szerint úgy tippelem, hogy ez még legalább 1.5-2 évig így lesz, ha nem tovább. Ennek ellenére a kiállítások és a katakombák látogathatóak – utóbbiak szezonon kívül csak vezetéssel, röviden. Míg pontosan nyitáskor a jegyért álltunk sorba, azon tűnődtünk, hogy micsoda kilátás tárul a szemünk elé, és milyen szépen lehet látni innen Eger egy részét…! 

Ezen az ágyún én is le vagyok fotózva 9 évesen

Információ és találkozóhely a vezetésekhez. 
Itt tudtuk meg, hogy az aknafolyósós vezetést a két kicsi miatt
nekünk nem ajánlják. 


A felújítás folyományaként jelenleg az Egri Várba feljutni és megérkezni nem elsőosztályú élmény, valljuk be. Ennek ellenére a Hősök termében olyan klassz vezetést kaptunk, interaktív kérdésekkel és vicces, figyelemfelkeltő elemekkel, hogy még a kicsik is bírták a mintegy 30 percen át tartó programot, tényleg csak az utolsó pár percben lankadt a figyelem. A vezetés pontosan kezdődött, érdemes érkezés előtt tájékozódni, hogy mikor van a nap során (különösen szezonon kívül!), és ehhez alkalmazkodni, mert nagyon meghatározza a további élmények megértését, különösen a gyerekek számára.

Talpraesett ifjú úriember tartotta a vezetést.

A korebeli ruházatban közlekedő fiatal múzeumi munkatárs figyelemmel volt a gyerekek igényeire, és igyekezett valóban izgalmas, érdekes információkkal szolgálni az egyébként rideg teremben, aminek a közepén Dobó István sírja áll. Dobó nem itt nyugszik, de síremlékét elhozták ide Dobóruszkáról, hogy mint leghitelesebb ábrázolása, látható legyen az Egri Várban. A körülötte álló szobrok jelképezik a csatában szerepet vállaló embereket: a huszárokat, a hadnagyokat, az íródeákokat, az egri nőket, a gyalogos katonákat és mesterembereket, akik közül a legfontosabb szerepe a kovácsoknak volt. Még a falakon is ábrák láthatóak: a mai múzeumi terem korábban a halálos ítéletet kapott rabok utolsó éjszakai szálláshelye volt. Az ő alkotásaikat láthatjuk a falakon. (Ez elég megrendítő egyébként.)

Az elhunyt várvédők névsora. Keresd meg a 7 nőt! 

Utolsó éjszakák rajzai közül egy.


Eger legöregebb épületében van a Hősök terme, ez egy gyönyörű gótikus épület, emeletén múzeummal. Itt azért vigyázni kell a kicsikre, életveszélyes a korlát… A kiállítás interaktív, részletes és ötletes, ugyanakkor véleményem szerint csakúgy, mint a vár többi része, kissé már felújításra szorulna. A wc-be belépve (ami az étterem épületében található a földszinten) a kilencvenes évek hangulata fogadott. Nagyon sok időnk nem volt nézelődni, már többször kifejtettem, hogy a gyerekek mellett amúgy sem tudok rendesen elmélyülni az új ismeretekben, inkább benyomások szerzésére, alapvető ismeretek bővítésére alkalmas egy-egy ilyen látogatás. 


Korlát – vigyázz a kicsikre!

A tárlat egy részlete

Török emlékek

Légy te is várvédő!

Tízórai a várudvarban


A következő vezetés előtt sétáltunk egyet a Szép-bástya, Gergely-bástya felé, majd visszamentünk a találkozópontra, hogy meghallgassuk a kazamatákról szóló rövid összefoglalót. 

Gergely-bástya felől a Szép-bástya

Vezetőnk – szintén korabeli öltözetben

Számomra az nem kis csalódást jelentett, hogy a 4 kazamata teremre, – amelyek egyenként is rendkívül sok érdekességet kínálnak – mindösszesen 20 percet kaptunk! 20 percet! Mindezt óriási tömegben! Szóvá tettem a hölgynek, akitől azt a tájékoztatást kaptam, hogy a múzeumi dolgozók téli létszáma miatt csökkentett a szolgáltatás, nyáron ezek a termek – teremőrök jelenléte mellett – szabadon látogathatóak. Ha nyáron jöttök: csak a kazamatákra érdemes legalább 1.5 órát hagyni! Legérdekesebb a film és a valóság összehasonlítása az emeleti teremben. Alig tudtunk eljönni onnan, olyan sok érdekességet lehetett olvasni, látni, átélni, megnézni! Ezt a kiállítást feltétlenül javaslom hatodikosok családjainak!! És mindenkinek, aki szereti a regényt és a regényből készült filmet. 

Kazamata hangulat

Egy nagyszerű kiállítás részlete

Film és valóság?

Kőtár


Ezután a következő emlékem, hogy a telefont a fülemhez szorítva a közelben álló turisták legnagyobb megrökönyödésére visszafogottan kiabálok egy pincérrel, hogy “Most tombolok, tudja?!”. Előző nap ugyanis online foglaltam asztalt magunk számára a Palacsintavár nevű helyen, amit persze elmondtam a gyerekeknek, és alig várták, hogy ott ebédelhessünk. 12.45-kor módosítani szerettem volna a foglalást, amikor kiderült, hogy NINCS foglalásunk, az online rendszerüket régen nem használják, csak véletlenül fent maradt a honlapon. (hm) “Telt házunk van hölgyem, nagyon sajnálom!” Ekkor hangzott el a tombolós kijelentés. Majd elmondtam neki, hogy az online foglalást biztosra véve most 5 gyerek áhítozik óriáspalacsinta után, úgyhogy azt az ígéretet kaptam, hogy 13.15-re varázsolnak nekünk helyet. És láss csodát: varázsoltak tényleg!! 💗💗(Ideges vendég kezelése és problémája megoldása: 5*)


Így hát boldogan és megkönnyebbülten adtuk le a rendeléseket. Az étel gyorsan jött ki és minden nagyon finom volt! A pincérek pedig extra kedvesen viselkedtek velünk, a gyerekeket nem tekintették zavaró tényezőknek és kifejezetten figyelmesek voltak minden igényünkre. A maradék ételt elcsomagolták, a számlát pikk-pakk megkaptuk, egy órát sem töltöttünk a palacsintázóban, ismét útnak indulhattunk.

Rövid várakozás a finomságokra

Egy sós óriáspalacsinta – teljes értékű ebéd.


Ezúttal sétát terveztünk a Várfal sétányon, cél: a Gárdonyi EmlékházA jó hideg, friss levegő segített a kajakómát elmulasztani. Az emlékházba az iskolásoknak kötelezővé tettem a bejövetelt (várjeggyel ingyenesen látogatható), ám az óvodásokat, amint meglátták a park felső szakaszában elhelyezett, teljesen új játszóteret, már lovakkal sem lehetett volna onnan elvontatni. Meg sem próbáltam. Így felváltva tekintettük meg az Emlékházat, ahol talán még diákkorunkban jártunk utoljára. 

Séta a belvárosban

Itt kezdődik a Várfal sétány

Részlet a hangulatból

Csodás látvány

A napsütéses időt extra ajándéknak kaptuk

A tábla, ami előtt állva hitetlenkedve ingatod a fejed… 
Az átvágott Vár. Vasút miatt.

És tényleg.

Megérkeztünk!

1992-ben is így nézett ki. 🙂

Egyik gyerekem felkiáltott:
Gárdonyinak még NÁLUNK is több könyve volt! 😀

Az író saját festményei közül egy

A cimbalmot barátja, Dankó Pista 
adta Gárdonyinak ajándékba

Puritán hálószoba

Az Emlékház saját játszótere!

A nagy író egy mostani olvasójával

Ezután visszasétáltunk a helyiek által egyértelműen randihelyszínnek számító Várfal sétányon. 🙂 Dobó tér, Minorita templom, patakpart következett. A gyerekek a szeles időjárásban valahogy mindig “megőrülnek” (ezt ti is megfigyeltétek?), így ebben az őrült tempóban, ordibálva rohangásztak körbe-körbe a téren, míg a férjem eltűnt egy borszaküzletben. Szerencsére nagy a hely, és a kutyát sem zavartuk. A szobor hatévesem általi megmászásához azonban nem járultam hozzá – egyébként is tilos. Mindennek van határa. 

A Dobó tér télen. 

Hazánk egyik legszebb barokk
temploma: az egri minorita templom

Ti is látjátok, amit én? Ez mi ez? 


Ezután olyan következett, ami még nem volt, és nagy valószínűséggel nem is gyakran lesz. Hirtelen döntést hoztunk, és bár nem terveztük, óriáskerékre pattantunk családilag! Két fülkébe fértünk be kényelmesen. Jó sok kört mentünk, nem lettem rosszul, csak amikor odafent megálltunk és elkezdett himbálózni a fülke, áááá!! Viszont baromi jó hangulatban fotózgattunk, sőt élőztem is egyet, a Barangoló család FB oldalán megnézhetitek. 


Kezdett hűlni a levegő, igyekeztünk a kocsi felé, hogy még legyen idő elugrani Noszvajra, ahol nekem volt egy kis dolgom. Amíg ezt intéztem, a gyerekek édesapjukkal a Síkfőkúti tavak felett található játszótéren játszottak, illetve itt meg is uzsonnáztak. Mivel Noszvajra tényleg csak beugrottunk, néhány hangulatképet teszek közzé, külön bejegyzést ezúttal nem írok róla.  

Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s