Uncategorized

Darulesen a hortobágyi pusztán – félnapos program, ami egy egész életre veled marad

A darules program nem a hirtelen kitalálós programok közé tartozik. Hetekkel a dátum előtt kellett elkezdeni a szervezést, mivel a Hortobágyi Nemzeti Park szigorú szabályai miatt nem lehet “csak úgy” jönni-menni a védett pusztában, ahol nekünk, átlagembereknek lövésünk sincs, pontosan hová kell állni a legszebb látvány megtapasztalásához. Kell szakmai vezető és persze egy biztosított helyszín, ahová a csoport érkezik. A gyerekek számára nagyon vonzó kisvonatos darules program már a kezdeti napokon betelt, így oda esélytelen lett volna bejutnunk. Az autós programra azonban az őszi szünet napjaira volt még hely, mikor észbe kaptunk, gyorsan foglaltam is 15 főre helyet – ugyanis a család más tagjai is kedvet kaptak. 

A programra 14.00-tól lehetett átvenni a jegyeket Hortobágyon a csárda épületében, a gyülekező viszont a Tourinform iroda hátsó parkolójában volt. A gyerekek jót játszottak a szép fa játszótéren, amíg várakoztunk, és minden mosdó ügyet is el kellett intézni, hiszen ahová készültünk, még egy bokor sincs, ahová az ember elbújhatna a csoport elől… 


(Zárójelben jegyzem meg, hogy a Látogatóközpont épületében van vagy volt? egy kiváló kiállítás a darvakról, amit mi láttunk 2017 nyarán. Sajnos nem tudtam akkoriban írni erről, emlékszem, mennyire küzdöttem a terhességi rosszullétekkel, félbemaradt az a nyári beszámoló. Most rakok ide egy képet, és a napokban utána kérdezek a hortobágyi illetékeseknél, hogy van-e még ez a kiállítás, és mikor van nyitva, mert most nem volt.)

Ezt találtam! Sajnos egész évben zárva van, de megújulnak, így később ismét látogatható lesz.


Azoknak, akik kelet felől érkeztek a programra, az első csoportba kellett becsatlakozniuk, mert ők Debrecen irányába indultak. Mi, akik nyugati irányból jöttünk, egy kisebb csoportot alkotva később, fél 4 körül indultunk az Állatparkhoz vezető úton. Itt van egy zárt kapu, amit Kiss Ferenc természetvédelmi őr kinyitott arra a rövid időre, míg áthaladt rajta a 6-8 autó. 

Nem sokkal ezután leparkoltunk, de úgy, hogy előtte meg kellett fordulnunk: sötétben távozva ne zavarjuk majd a madarakat.

Rövid eligazítás a séta előtt.

Egy 20 perces, kellemes séta következett. Mivel csontszáraz volt a föld, gyakorlatilag egy egyszerű tornacipő is megtette, de nem lennék ilyen biztos a cipőválasztásban eső utáni napokon. Akkor bakancs vagy gumicsizma alá semmiképpen nem adnám! 

A séta alatt Ferenc már folyamatosan mesélt a madarak vonulási szokásairól, az előéjszakázó helyek jelentőségéről – egy ilyen helyre igyekeztünk épp – , és arról, hogy a megfigyelő helyünkön hova érdemes majd állni és miért. 

Sétálunk és figyelünk.

Ferenc folyamatosan mesél.

Gyönyörűségek útközben!

Már majdnem ott vagyunk.


Vezetőnk a farkaspókokról is sokat mesélt, hálóikkal 
telis-tele volt a puszta.

A tanya mellett, ahol megálltunk egy pajtafal takarásában, hogy minél később lássanak meg minket a vonuló madarak, voltak ugyan kikötözött, vadul ugató kutyák, de egy idő után abbahagyták a hangos ugatást és megnyugodtak. Épp idejében, megérkezett az első csapat!

Megérkeztünk a tanyára!

Itt a takarásból figyeltük az állatokat. 

Csíkokat láttunk először a messzi távolban.
Ahogy közeledtek, rajzolódott ki az alakzat.


Amikor azt hittük, ennél már nem lesz szebb, és nem jön több madár, mindig feltűnt még egy nagyobb csapat. Vagy érkezett egy V alakban vonuló madárraj, egészen közel, szinte a fejünk felett.

A Nemzeti Park által biztosított
távcsövet kedvünkre használhattuk. 
Ezúton is köszönjük!

Kis csapatunk megfigyelőállásban.

Szegény ember vízzel főz: mobillal
a távcsőbe fotóztunk. :))

Kedvem támadt letérdelni
a természet templomában.

A darvak sötétedésig tartózkodnak az előéjszakázó helyeiken, itt szeretnek megvacsorázni, s jól lakás után, már majdnem egészen sötétben, rövid repülés után elfoglalják esti helyeiket. De ezt már nem vártuk meg, két és fél órányi gyönyörködés után visszaindultunk az autó irányába. Ferenc még visszafordított minket, és megkért, hogy tegyük a fülünk mögé a kezeinket, hogy felerősödjön a madarak hangja. A krúgást, ami a darvak hangja, és nem szolgál másra, mint hogy egymást szólítgatják vele, sosem fogom elfelejteni, olyan jellegzetes zengés. Kicsit lemaradva még sokszor megfordultam, hogy hallhassam a darvakat. Szerettem volna megállítani az időt.

Az alkonyat fényeit eleinte lassan, majd egyszer csak elképesztő gyorsasággal nyelte el a sötétség. Immáron teljes sötétségben indultunk haza, hogy megtegyük az 1 óra 40 perces utat.


Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s