Egyértelmű volt, hogy ha gyerekek nélkül utazunk, biztosan viszünk biciklit. Ha csak egy órát tekerünk – persze mindig többet szoktunk – már akkor megéri. Nagy áldozatot nem kellett hozni: a gyerekek ülését lehajtva a két bicikli gond nélkül befért a „családi kamionunkba”, csomagokkal együtt.

Ismerkedő biciklizés a településen (kb. 6-7 km)

Lipótra megérkezve egy rövid szusszanás után rögtön biciklizéssel kezdtünk, hogy megismerjük a falut. Első célpontunk a közeli madárvárta volt a Holt-Duna partján. Épp csónakázott egy pár, nagyon hangulatos pillanatot kaptunk el. Ez a hely egy állomáspontja a Holt-Duna partján körbevezető kb. 7.5 km-es tanösvénynek, amin ezúttal nem mentünk végig.

Madárvárta a Holt-Duna partján.

Elképesztően hangulatos tó, teljesen más jellegű, mint a környező élő vizek.

Ide is érdemes letölteni a Digitális Vándort – rajta lesz a tanösvény.

Tovább tekerve megnéztük a fürdő főbejáratát, aztán a patak, illetve csatorna mentén elbicikliztünk a patkó alakú Kengyártó-tavakig. Innen, a Lipóti Football Centrum érintésével a Hédervárra vezető útra jutottunk ki, ahol kényelmesen, bicikliúton tudtunk a következő tóig tekerni. Arról beszélgettünk közben, hogy a lipótiak esetén nem túlzás állítani, itt az a nagy kunszt, ha NEM vízpartra építkezik az ember… Persze ez nem igaz, de nekem, született budapestinek a Szigetközben arányaiban nagyon sok a vízfelület, biciklivel tekerve pedig szinte egymást érik a különböző folyó- vagy állóvizek.

Mentünk még tovább, szépségeket fotózva, hogy aztán éhesen visszaérve megkóstoljuk az első vacsorát.

Fecske kotta 🙂

Kinn a határba’

Gyönyörű színek voltak aznap este.

Lipót – Dunaremetei Hajóállomás – Kisbodak – Püski – Dunaremete – Lipót (kb. 19 km)

Meleg napnak ígérkezett az a csütörtök, amikor szánt szándékkal korán keltünk reggel, hogy még az elviselhetetlen hőség előtt tegyünk egy kis túrát a környéken. Jó döntésnek bizonyult a korai indulás, az elején voltak részek, ahol szinte fáztunk – ez az érzés azonban hamar elmúlt, amint kiértünk a gátra. A helyet már ismertük, hiszen a lovaskocsikázás miatt a Hajóállomásig ismerős volt minden. Ezúttal hosszabban időztünk mindenhol. Megálltunk mezei virágokat szedni (az általam ismert védetteket kihagytam), hosszan csodáltuk azt a közelben fészkelő hatalmas ragadozó madarat, amit előző nap is láttunk a lovaskocsiról, és csendben ücsörögtünk az irtózatos erejű vízzubogást hallgatva a vízlépcső mellett.

Lipót főtere egy tó volt! A sziget és a mögötte található iskola  egy feltöltött tó helyén épült. Ez itt a Szent Kelemen templom és az ikonikus Sziget Közért, természetesen a Lipóti Pékség finomságaival.

A gáton gyakran megálltam, ha láttam egy szép virágot…

Dunaremete, a Duna egyik mellékága

Hatalmas sodrás, óriási erő, nagy zubogás – egy kis vízlépcső.

Férjem ötlete volt, hogy a (Kis-)Nagy-Duna gátján tekerjünk végig Kisbodakig, innen a kemping érintésével menjünk be és nézzünk körül a faluban. Az említett gát bizony nehezen járható biciklivel, jobb, ha terepbicikli kerékkel indultok neki, az én egyszerű városi bringám nem annyira szerette a nagy kavicsos, murvás terepet. Mindenesetre végignyomtuk a távot a Kisbodaki leágazásig, számomra kevésbé volt örömbiciklizés ez a szakasz. Itt egy gyönyörű csatorna mellett vezetett utunk – az elején azt hittük, állóvíz, de jól megfigyelve, volt mozgása. A hangulat, az illatok, a színek – mind lenyűgöztek minket.

Szent Kristóf hídon áthaladva éppen elkaptuk a túrakenusok indulásának pillanatát, ami azért is volt érdekes, mert sokáig gondolkodtunk rajta, hogy épp erre a túranapra mi is benevezünk. Végül a biciklizés mellett döntöttünk, de gondolatban integettünk a távozó csapatnak.

Kisbodak felé

Víz, víz, mindenhol víz! 🙂

A Szent Kristóf híd Kisbodaknál.

Elindult a kenus csapat!

A hajós kikötőknél infótáblákat tettek ki.

Rengeteg kenu!!

Kisbodakon szintén könnyen talál az ember vízparti házat – bent a faluban is van két kis tó, és a gát sincs messze.

Közösségi kemence!! Akinek nem volt otthon, itt süthette meg  a kenyerét. Ma már csak ünnepekkor használják őket.

Tó a faluban.

Ez a modern templom nem is olyan pici, mint amilyennek ebből a szögből kinéz.

Püskin is áthaladtunk.

Dunaremeténél visszamentünk a gátra, mert nagyon hangulatosak a gát menti rétek, mezők.

Dunaremetei platánsor

Nem győztünk betelni a szépségével!! (Darnózseli és Lipót között pedig egy gesztenyesor gyönyörködtet!)

A közeli reptérről szállhatott fel ez a kis sétarépülő.

Lipót – Hédervár – Lipót (kb. 12 km)

Estére egy könnyedebb túrát terveztünk, én mindenképp szerettem volna megnézni a Hédervári kastélyt. Sajnos bemenni nem lehet, de a park és az épület együttese mindenképpen megérte a túrát. 

A szemközti parkban található a Burgonyabogár szobor. Miért kap a burgonyabogár szobrot? Magyarországon először Héderváron találtak burgonyabogarat, 1947-ben. Milyen “áldás” lehetett ez a kártevő a borzalmas háborút épp kiheverni próbáló ország mezőgazdaságának… 

Kis nehézség árán megtaláltuk a lejáratot a Mosoni-Dunához. A Malom utcán kell végigtekerni, de mielőtt az út a Vízművek telkéhez ér, el kell kanyarodni jobbra egy kis földútra. Innen egy egyértelmű leágazás lesz balra (látszik már a Duna). 

Kenus kikötő.

Csodálatos táj, teljes nyugalom és béke.

Megéltünk egy nagy csodát, ami nekünk tényleg csodaszámba ment, a helyieknek biztos nem akkora szám. VIDRÁT LÁTTUNK vadon, a saját élőhelyén. Békésen úszott el előttünk, tőlünk tisztes távolságban. 

Vidra a vízben!

Valahol a távolban ott úszik vidra barátunk.

Ezután eltekertünk az Árpád-fához, ami állítólag Magyarország legöregebb élő fája. 700 évesre becsülik a korát. Egy ága hozza a friss hajtásokat, teljesen él. Vigyáznak rá, kikötötték, felülről kitámasztották. 

A kis kápolna kőkapuja.

Árpád-fa

Belsejébe több ember is befér!

Utolsó fotó aznap – fáradtan vissza- tekertünk a szállodába.