Egyértelmű volt, hogy ha gyerekek nélkül utazunk, biztosan viszünk biciklit. Ha csak egy órát tekerünk – persze mindig többet szoktunk – már akkor megéri. Nagy áldozatot nem kellett hozni: a gyerekek ülését lehajtva a két bicikli gond nélkül befért a „családi kamionunkba”, csomagokkal együtt.
Ismerkedő biciklizés a településen (kb. 6-7 km)
Lipótra megérkezve egy rövid szusszanás után rögtön biciklizéssel kezdtünk, hogy megismerjük a falut. Első célpontunk a közeli madárvárta volt a Holt-Duna partján. Épp csónakázott egy pár, nagyon hangulatos pillanatot kaptunk el. Ez a hely egy állomáspontja a Holt-Duna partján körbevezető kb. 7.5 km-es tanösvénynek, amin ezúttal nem mentünk végig.
![]() |
Madárvárta a Holt-Duna partján. |
![]() |
Elképesztően hangulatos tó, teljesen más jellegű, mint a környező élő vizek. |
![]() |
Ide is érdemes letölteni a Digitális Vándort – rajta lesz a tanösvény. |
Tovább tekerve megnéztük a fürdő főbejáratát, aztán a patak, illetve csatorna mentén elbicikliztünk a patkó alakú Kengyártó-tavakig. Innen, a Lipóti Football Centrum érintésével a Hédervárra vezető útra jutottunk ki, ahol kényelmesen, bicikliúton tudtunk a következő tóig tekerni. Arról beszélgettünk közben, hogy a lipótiak esetén nem túlzás állítani, itt az a nagy kunszt, ha NEM vízpartra építkezik az ember… Persze ez nem igaz, de nekem, született budapestinek a Szigetközben arányaiban nagyon sok a vízfelület, biciklivel tekerve pedig szinte egymást érik a különböző folyó- vagy állóvizek.
Mentünk még tovább, szépségeket fotózva, hogy aztán éhesen visszaérve megkóstoljuk az első vacsorát.
![]() |
Fecske kotta 🙂 |
![]() |
Kinn a határba’ |
![]() |
Gyönyörű színek voltak aznap este. |
Lipót – Dunaremetei Hajóállomás – Kisbodak – Püski – Dunaremete – Lipót (kb. 19 km)
Meleg napnak ígérkezett az a csütörtök, amikor szánt szándékkal korán keltünk reggel, hogy még az elviselhetetlen hőség előtt tegyünk egy kis túrát a környéken. Jó döntésnek bizonyult a korai indulás, az elején voltak részek, ahol szinte fáztunk – ez az érzés azonban hamar elmúlt, amint kiértünk a gátra. A helyet már ismertük, hiszen a lovaskocsikázás miatt a Hajóállomásig ismerős volt minden. Ezúttal hosszabban időztünk mindenhol. Megálltunk mezei virágokat szedni (az általam ismert védetteket kihagytam), hosszan csodáltuk azt a közelben fészkelő hatalmas ragadozó madarat, amit előző nap is láttunk a lovaskocsiról, és csendben ücsörögtünk az irtózatos erejű vízzubogást hallgatva a vízlépcső mellett.
![]() |
A gáton gyakran megálltam, ha láttam egy szép virágot… |
![]() |
Dunaremete, a Duna egyik mellékága |
![]() |
Hatalmas sodrás, óriási erő, nagy zubogás – egy kis vízlépcső. |
Férjem ötlete volt, hogy a (Kis-)Nagy-Duna gátján tekerjünk végig Kisbodakig, innen a kemping érintésével menjünk be és nézzünk körül a faluban. Az említett gát bizony nehezen járható biciklivel, jobb, ha terepbicikli kerékkel indultok neki, az én egyszerű városi bringám nem annyira szerette a nagy kavicsos, murvás terepet. Mindenesetre végignyomtuk a távot a Kisbodaki leágazásig, számomra kevésbé volt örömbiciklizés ez a szakasz. Itt egy gyönyörű csatorna mellett vezetett utunk – az elején azt hittük, állóvíz, de jól megfigyelve, volt mozgása. A hangulat, az illatok, a színek – mind lenyűgöztek minket.
Szent Kristóf hídon áthaladva éppen elkaptuk a túrakenusok indulásának pillanatát, ami azért is volt érdekes, mert sokáig gondolkodtunk rajta, hogy épp erre a túranapra mi is benevezünk. Végül a biciklizés mellett döntöttünk, de gondolatban integettünk a távozó csapatnak.
![]() |
Kisbodak felé |
![]() |
Víz, víz, mindenhol víz! 🙂 |
![]() |
A Szent Kristóf híd Kisbodaknál. |
![]() |
Elindult a kenus csapat! |
![]() |
A hajós kikötőknél infótáblákat tettek ki. |
![]() |
Rengeteg kenu!! |
Kisbodakon szintén könnyen talál az ember vízparti házat – bent a faluban is van két kis tó, és a gát sincs messze.
![]() |
Közösségi kemence!! Akinek nem volt otthon, itt süthette meg a kenyerét. Ma már csak ünnepekkor használják őket. |
![]() |
Tó a faluban. |
![]() |
Ez a modern templom nem is olyan pici, mint amilyennek ebből a szögből kinéz. |
Püskin is áthaladtunk.
Dunaremeténél visszamentünk a gátra, mert nagyon hangulatosak a gát menti rétek, mezők.
![]() |
Dunaremetei platánsor |
![]() |
Nem győztünk betelni a szépségével!! (Darnózseli és Lipót között pedig egy gesztenyesor gyönyörködtet!) |
![]() |
A közeli reptérről szállhatott fel ez a kis sétarépülő. |
Lipót – Hédervár – Lipót (kb. 12 km)
Estére egy könnyedebb túrát terveztünk, én mindenképp szerettem volna megnézni a Hédervári kastélyt. Sajnos bemenni nem lehet, de a park és az épület együttese mindenképpen megérte a túrát.
A szemközti parkban található a Burgonyabogár szobor. Miért kap a burgonyabogár szobrot? Magyarországon először Héderváron találtak burgonyabogarat, 1947-ben. Milyen “áldás” lehetett ez a kártevő a borzalmas háborút épp kiheverni próbáló ország mezőgazdaságának…
Kis nehézség árán megtaláltuk a lejáratot a Mosoni-Dunához. A Malom utcán kell végigtekerni, de mielőtt az út a Vízművek telkéhez ér, el kell kanyarodni jobbra egy kis földútra. Innen egy egyértelmű leágazás lesz balra (látszik már a Duna).
![]() |
Kenus kikötő. |
![]() |
Csodálatos táj, teljes nyugalom és béke. |
Megéltünk egy nagy csodát, ami nekünk tényleg csodaszámba ment, a helyieknek biztos nem akkora szám. VIDRÁT LÁTTUNK vadon, a saját élőhelyén. Békésen úszott el előttünk, tőlünk tisztes távolságban.
![]() |
Vidra a vízben! |
![]() |
Valahol a távolban ott úszik vidra barátunk. |
Ezután eltekertünk az Árpád-fához, ami állítólag Magyarország legöregebb élő fája. 700 évesre becsülik a korát. Egy ága hozza a friss hajtásokat, teljesen él. Vigyáznak rá, kikötötték, felülről kitámasztották.
![]() |
A kis kápolna kőkapuja. |
![]() |
Árpád-fa |
![]() |
Belsejébe több ember is befér! |
![]() |
Utolsó fotó aznap – fáradtan vissza- tekertünk a szállodába. |
Kategóriák:Uncategorized