Uncategorized

Utcanévtáblák rétek és nádasok mentén – séta a Felsőrákosi-réteken

Régóta terveink között szerepelt ennek a tanösvénynek a bejárása, legutóbb pedig akkor gondoltam rá, hogy végre tényleg elmegyünk, mikor beindították idén ősszel a vonatjáratot Újpest állomás és Rákos között. Nagyon szerettem volna vonattal érkezni, és vonattal hazamenni. Csakhogy megnéztem, mennyi lenne gyalog az állomástól a Túzok utca, és azonnal lebeszéltem magam arról, hogy öt gyerekkel ebben a saras-esős időben legyalogoljuk a kiépítetlen Keresztúri út mentén ezt a távot. 


Ahogy autóval közeledtünk, láttuk, milyen jó, hogy nem a vonatos-gyalogos megoldást választottuk: járda valóban nincs, az állomásról (aminek nem sikerült meglátnunk a bejáratát) pedig zebra nélkül kellett volna átverekedni magunkat a saras túloldalra, ahonnan még mintegy kilométert gyalogolhattunk volna az autók mellett ebben a nem túl szívderítő időben. A Túzok utcában, még a kertészet-méhészet előtt hagytuk az autót, ám később láttuk, volt olyan kiránduló, aki a 150 m-rel beljebb található kis hídnál parkolt le. Parkolóhelyből nagyon kevés van, ha később, mikor végre visszatér a normális életünk, madárgyűrűzésre jöttök vagy természetvédelmi sétára gyülekeztek, bizony, lehet, hogy csak a Keresztúri út mentén tudtok majd megállni. Most mindenesetre nem volt tömeg, és úgy vélem, ezen a helyen nem is kell különösebben tömegre számítanotok.

A 12 állomásos tanösvény első ismertető táblája a Rákos-patak hídjának túloldálán azonnal jól látható. A meder itt már épített, de a tanösvény-infók alapján megtudhattuk, hogy a Gödöllői-hegységben eredő pataknak csak a fővárosi szakasza csordogál épített mederben.

Térkép a tanösvény útvonaláról

Na, akkor indulás!

Különös érzés volt sétálni a réteken, nádasok mentén, hogy közben tudtuk, nem hagytuk el a főváros határát, sőt, ha a mértani közepét nézzük, nem is vagyunk olyan messze tőle. (Budapest mértani középpontja is Kőbányán van, a Martinovics téren, akármilyen döbbenetes is ez a tény.)
Elmondhatatlanul szeretem ezeket a szabad pillanatokat a
természetben!

Budapest, te csodás! Természetvédelmi oltalom alatt álló terület,
tanösvény és sétaútvonal KŐBÁNYÁN!

Persze minden alkalommal tátott szájjal csodáltuk a leszálló
gépeket, nem számított a méretük (na jó, a nagyobbaknál kicsit
jobban aléltunk el 🙂 ).

A tanösvénytáblák informatívak, éppen elegendő kép és szöveg van rajtuk. Mindegyik mellett található egy forgatható tábla is apró tudásmorzsákat tartalmazó tudtad-e kérdésekkel. Ezek a forgatható táblák pont akkorák, hogy háromévesünk alaposan fejbeverte magát, ahogy megpróbálta forgatni őket, az ötévesünk meg ész nélkül tekerte őket, ahogy odaértünk egy állomáshoz… remélem, jól bírják a strapát. 

A Forgatható tudtad-e táblácskák az
óvodás kisfiúnk kedvencei voltak.
Ugye milyen bámulatos ez a nádas
Budapest közepén??

Valószerűtlen helyszín valószerűtlen utcanévtáblákkal.

Budapesti utcanévtáblák két 
rét találkozásánál.

Egy hamisítatlan tanya Kőbányán, egy rét szélén!

Elhagytuk a kertészet kerítését, itt már néhány lakóház mellett
haladunk, tyúkok, kutyus, komposzt, kerti karácsonyfa.

Így néz ki az egyik tábla. Szép, igényes, informatív.

A forgatható táblácskák mellett egy másik, álló kis tábla is
látható minden állomáson, ezeken szép festmények az 
illusztrációk. 

A 6. állomás kitérőt jelentett volna, amit most nem vállaltunk be legfőképpen a hároméves kislányunk miatt, pedig lehet, hogy így lemaradtunk egy kilátó-élményről? Nem tudom, írjátok meg, ha ti tudjátok. A 8. állomást nem találtuk meg, de utólag rájöttünk, hogy a kis zöld hídnál el kellett volna menni balra. A kis zöld hídon ne menjetek át, csak akkor, ha később patak felett szeretnétek ugrándozni – az eredeti útvonal ugyanis a patak közelebbi oldalán vezet. Szerencsére nem áradt a víz, így simán átugrottuk.


A körtúra végén visszatérünk a Rákos-patak mellé.
11. állomás, közel a vége.

Kis uzsi a 12. táblánál.

Az egész kis kirándulás nagyon jól sikerült, ugyanakkor szeretném megjegyezni, hogy kifejezetten hiányoztak az olyan tereptárgyak az útvonalról, mint: pihenőpad, asztalok, szemetes. Mindezek nélkül is teljesen kerek séta volt, amit kb. 1 óra 45 perc alatt teljesítettünk úgy, hogy egy ötéves és egy hároméves gyerkőc is gyakorlatilag végig gyalogolta, mindössze egy keveset cipeltük-húztuk őket 🙂 A távolság kb. 2 km a Magyar Madártani Egyesület honlapja szerint nekem többnek tűnt, biztosan a kicsik miatt. Szintkülönbség nulla, sárban, közvetlenül esős idő után nem ajánlom, most is határeset volt, de bakancsban járható. (Terep)babakocsival csak száraz időben merészkedjetek ide, inkább a hordozást ajánlanám.

Budapest pesti oldalán több védett terület található, ezek közül a Naplás-tóról és a Merzse-mocsárról már én is írtam itt a blogon, olvassatok bele ezekbe a cikkekbe is! Nem túl messze innen a Fóti-Somlyó tanösvényen is nagyszerű sétalehetőség vár, de ha a Hármashatár-hegyen barangolnátok néhány órát, sem jártok rosszul! 
Ötlettelen vagy, hová mozduljatok a gyerekekkel a téli szünetben? Válogass kedvedre itt!
 
 

Kategóriák:Uncategorized

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s