Uncategorized

Újra Gyöngyös! – A Mátra Múzeum Pavilonja

Délelőtt még otthon, játszóterezés és ebéd Gyöngyös belvárosában, rövid betekintés a Szent Bertalan templomba, séta, majd a Mátra Múzeum Pavilonja, végül játék és szaladgálás a múzeum kertjében –  ennyi fért bele ebbe a fél szombatba! Nyugis, nem agyonhajtott program, egy nap, amikor csupán az asztalfoglalás miatt néztük az órát… nagyon megérte ismét elindulni. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre ritkábbak ezek a kiszakított, közös családi programok. Ki kell használni minden percet. 


Neeeeem, neeeeeem, neeeeeeem, nem megyünk sehováááááááááááá!!! – indult ismét a reggelünk. Ilyenkor izgalmas barangolni! Az ötből 3 aztán 4 gyerek teljes ellenállását megtapasztalni szülőként, komolyan mondom, a legelrettenthetetlenebbek számára is elbizonytalanító tényező. Tényleg maradjunk? Tényleg jobb lenne itthon punnyadni? (A tisztánlátás végett: általában hagyjuk őket punnyadni, ha látjuk, hogy jól esik, több hétvégén is punnyadhattak februárban, sőt, tudtuk, hogy másnap a délután is nyugis lesz.) Végül győzött a szülői akarat – bár voltak pillanatok, amikor majdnem feladtuk – és nagy küzdelmek, veszekedések, rimánkodások, kiakadások után elindultunk, már majdnem 11 óra volt, mikor kigördültünk a kapun. És egészen pontosan delet ütött a nagyharang, mikor parkoltunk Gyöngyös belvárosában. (6.5 órával később: Na, gyerekek, milyen volt a nap? – Hazudnék, ha azt mondanám, nem volt jó… – szólalt meg a 12 éves fiúnk.)

Útvonal a főbb megállókkal. Katt a nagyobb képért!
(A híres Bori Mami éttermet is bejelöltem, bár nem ott ettünk.)

Mi a Bugát Pál (régi Posta) téren álltunk meg az autóval, ahol szombaton 14.00-ig fizetős a parkolás, erre figyelni kell! Azért nagyon jó ez a tér, mert itt rögtön lehet egy is játszóterezéssel kiereszteni a délelőtti indulatokat és az úton felgyűlt “mikorérünkmároda” feszültségeket. A park is szép, amolyan igazi kisvárosias hangulattal.

Szuper játszótér a Bugát Pál téren.

Ebbe a fészekhintába az egész fészekalj belefér!

A játszózás után pontosan fél egykor beléptünk a Papa Razzi Pizzéria ajtaján. Foglaltam ugyan asztalt hét főre (férjem szólt, hogy hangsúlyozzam ki: mai napra, hetes főre 😀 ), mert nem tudtam, mennyire lesz tömött a hely, de fél egykor rajtunk kívül csupán egy úr ücsörgött. Később jöttek más vendégek, és folyamatosan jött-ment a rendelős futár, szóval elég népszerű helynek tűnt. Érdekessége, hogy a falakon paparazzi fotók sorakoznak, szépen bekeretezve, amerikai sztárokról, beterítve a gyönyörű, boltíves helyiség összes falán lévő összes szabad felületet. Vicces körbenézni! Ami viszont nekünk most nagyon kapóra jött: 3 nagyképernyős tévén ment a sportközvetítés a síugró világkupáról, ami annyira lekötötte az izgága, de sportszerető gyerekeimet, hogy egész nyugodtan tudtuk kivárni a pizzák érkezését! A pizzák finomak voltak, minden rendben volt velük, máskor is választanánk ezt a kis pizzériát – ami nyáron, ha jól sejtem, többszörösére növeli a helyét és kapacitását, kitelepedve a Fő térre.

Várjuk a pizzát!

Hogy kicsit legyalogoljuk a bevitt kalóriákat, sétára indultunk. Elsőként a Szent Bertalan templomot vettük célba, szerencsére nyitva találtuk. Belépve egy kedves idős úr fogadott minket, s máris elkezdett érdekességeket mesélni a több száz éves barokk templomról. Látta, hogy a gyerekek nem fognak sokat bírni, ezért próbált olyan dolgokat említeni, amik őket is lekötik, pl. hogy 1917-ben a nagy városi tűzvészben a templom is leégett, és IV. Károly király és Zita királyné segítségével épült újjá. Juhász László, Laci bácsi, aki magát templomszolgának hívja, ő vezetett körbe, ezúton is hálásak vagyunk neki. Nem maradtunk sokáig, egyrészt mert hideg volt, másrészt mert ígértük a gyerekeknek a Mátra Múzeumot. Pedig ajánlgatta ő a Kincstárat, de úgy éreztük, ha ellőjük a “jól viselkedünk, mert múzeumban vagyunk” munícióinkat a Kincstárban, már semmi nem marad a Mátra Múzeumra.

Fő tér és Szent Bertalan templom. Néhány hét, és gyönyörű új főkaput kap.

A fenti erkélyekkel együtt több ezer ember
fér el egyszerre ebben a hatalmas épületben.

Különös érzés fogott el, mikor az induláskor még bőszen tiltakozó négy évesünk, a finom ebéd után, séta közben, szinte megrészegülve a közös családi együttlét okozta boldogságtól, azt ordította a kihalt, hideg gyöngyösi sétálóutcán, hogy MÚÚÚÚÚÚÚZEUUUUUUUUM, Mikor érünk már oda???? MÚÚÚÚZEUUUUUUM! Nnnna, gondoltam: most kellene videóra venni, milyen egy barangoló gyerek. Ja, és persze előtte bejátszani, mi volt délelőtt, induláskor…. a kontraszt olyan fájóan, komikusan éles lenne, hogy még az esküvői videójába is beválogatnánk kb. 20-25 év múlva. Persze ezek csak gondolatok, és a felvételek valójában nem készültek el. Délelőtt nem voltam abban az idegállapotban, délután pedig nem volt szabad kezem a babakocsi tolás közben. 


Kis kerülővel meg is érkeztünk a Mátra Múzeum bejáratához, ahol hiába voltunk 5 éve, a három nagy semmire nem emlékezett. Ezért is kell bizonyos fontos helyekre újra és újra visszamenni. Most kis tanakodás után úgy döntöttünk, csak a Pavilonba veszünk jegyet, mert a gyerekek számára talán érdekesebb, és a tananyagot tekintve hasznosabb is. Végül jó döntésnek bizonyult, mert a kastélyépületbeli kiállítás nem fért volna bele az időbe, vagy úgyis fogalmazhatok, hogy nem kellett rohanni, hogy beleférjen. Egyedül a mamut csontváz miatt sajnálom, mert az tetszett volna nekik.

Pavilon épület

Tehát a Pavilon. Szuper épület, nagyszerű tervezés! Belépéskor szemben ruhatár – vannak zárható szerkények, de egyszerű fogasok is, valamint egy italautomata. Itt meg lehet pihenni, uzsonnázni (büfé itt nincs, kaját hozzatok!). A kiállítást nem csak a WC-k miatt érdemes a föld alatti, -1. szinten kezdeni. A 3 szint a talajszinttől a törzsön át a lombkorona szintig visz elméletben és gyakorlatban.

-1. szint (lejutás: akadálymentes, lifttel is lehetséges). A talaj.

Valakik már felrohantak a 0. szintre!

Csodakagylók, csodagyűjtemények!

A fa törzsének szerkezete.
Hasonló ábrát láttunk Kaposváron is.
A tematikával pedig
  a Ligneumban találkoztunk, Sopronban.

Szép diorámák, látványos “történetek”.

Milyen nagy egy fa! 3 múzeumi emelet épült köré!

Szépségek, mindenütt.

Rengeteg gyönyörűség került kiállításra. Csodás diorámák, élethű jelenetek, nagyméretű képek, ábrák és persze a hatalmas tölgyfa – azt hiszed, igazi minden része – pedig nem.

A gyönyörködés, ámuldozás után a kétszintes Pálmaház következett, igazi, élő növényekkel és állatokkal. 

Keresd a kaméleont! (Nem találtuk meg…:D)

Tengerimalackák!

Na, itt jött aztán az igazi ámulat! A napicukiság, sőt, heticukiság, nem is, inkább havicukiság győztesei:

A MINI TEKIK!!! (Kisebbek, mint a hüvelyk ujjam…)
Bocsánat a kép minőségéért.
Itt egy jobb kép, a férjem mobiljáról.

A kertben aztán jól kiszaladgáltuk magunkat, a pálmaházi meleg után kifejezetten jól esett mindannyiunknak az ébredező tavaszi időjárásban kint kiszellőztetni a fejünket. (Figyelem! Ott jártunkkor a teljes játszótér le volt zárva!!!) Hendikepes futóverseny (a leglassabban futó indult először és a leggyorsabb utoljára), madarak és a tavacskában lakó, rajokban úszó halak megfigyelése, és békés, nyugodt uzsonnázgatás – ennyi maradt hátra indulás előtt, ennyi fért egy félnapos kirándulásba. Este Apának már kimenős programja volt, ami miatt igyekezni kellett haza. 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s