Uncategorized

Martonvásár megújult – friss tapasztalatok

Jártunk már itt. Döbbenten, de tényleg totál ledöbbenve vettük tudomásul, hogy 5 ÉVVEL EZELŐTT. Te. Jó. Ég. Ha valaki megkérdezte volna, két évet mondok…. de most, hogy belegondolok, tényleg, még csak 3 gyerekünk volt! Tesóm egy kisbabát szoptat a képeken, aki ma 5,5 éves nagy óvodás… szóval az már tényleg 5 éve volt. Hiszen már 6 éve írom a blogot is! Na jó, túlteszem magam ezen. Szóval Martonvásáron az elmúlt öt évben sok minden történt, legfőképpen fejlesztések, s a héten átadtak egy olyan komplexumot, ami miatt már tényleg megérte visszakanyarodni ide.

A Pest megyei matricásoknak jó hír, hogy épp Martonvásárnál lehet még ingyen lejönni a pályáról, ez az utolsó lehetőség az M7-esen. Így tehát ismét nem kellett matricát vennünk, mint Kecskemét felé sem vettünk (apró örömök, és sok kicsi sokra megy). 

Menjünk be!

Nem sokkal nyitás után meg is érkeztünk az Agroverzumba – mert ez az a nagyszerű újdonság, amit említettem – még bőven volt hely a csaknem üres parkolóban. (A korábbiakhoz képest jóval nagyobb lett a parkoló.) 

Az Agroverzumnak külön bejegyzést szánok, mégpedig azért, mert megérdemli. Ebben a posztban az egész napot szeretném összefoglalni, képekkel illusztrálni. El lehet tölteni Martonvásáron hosszú órákat, gond nélkül!

Először is, az Agroverzumra szánjatok minimum másfél-két órát. Aztán jön a Brunszvik-kastély kertje, melynek bejárása szintén lehet akár egy-másfél-két óra is, tempótól, piknikezési lehetőségtől függően. (Tó, fahíd, sziget, óriásplatánok, sétautak, sőt, egy teljesen új, interaktív tanösvény is van itt.)



Van ám itt mit csinálni!

Tanösvény, hamarosan beinduló interaktív
egységekkel. Egyelőre csak a táblákat
lehet követni.

A tó partján sem unatkoztunk. A szigetre át lehet menni, hangulatos fa hídon.
(Még egy labda, és megvan az egész napos program – nem ilyen hideg napon.)

Szépségek kora tavasszal.


Zenekedvelőknek, érdeklődőknek kihagyhatatlan a kastély egyik szárnyában berendezett Beethoven Múzeum – ide most nem mentünk be, de azt mondták az Agroverzum recepcióján, hogy semmi nem változott a korábbi állapotokhoz képest (állítólag a közeljövőben ez a múzeum is megújul).


A kastélykert egy része – nevezhetném akár előkertnek, hivatalos neve Brunszvik-kert – nem fizetős, innen lehet bemenni a templomba és innen a legelőnyösebben fotózható a kastély épülete is.

A park főbejáratával szemben, az út túloldalán található hazánk egyetlen Óvodamúzeuma. Ide egyedül szöktem be, míg a férjem elvitte a srácokat a parkoló mellett található tornapályára, hogy kimozogják magukat ebéd előtt. 

Az Óvodamúzeum recepcióján vannak kipróbálható játékok, de a kiállítási darabokkal sajnos nem lehet játszani. Mégis nagyon érdekes lehet akár gyerekek számára is, mert szülői segítséggel megérthetik, milyen volt a régmúlt korokban a kis óvodások élete. Itt 20-30 percet is eltölthet a család vagy az egyéni látogató.

Bejárat az Emlékezés tere felől

Méltó helyet kapott a sok tárgy és leírás.

Itt Brunszvik Terézről, a korabeli óvodákról, majd a későbbi fejlődésekről is
megtudhatunk sok mindent.

Kedvenceim: a régi gyerekfotók.

Erről az ablakról a székesfehérvári Játékmúzeum jutott az eszembe. 

Montessori játékok

Az Óvodamúzeum másik egysége

Ebben a kis szobában eredeti Teleki Blanka rajzokat is láthatunk.

A szépséges Emlékezés terén jó időben szökőkutak mellett lehet pihengetni, illetve van itt egy Für Elise nevű kávéház, ahová most nem tudtunk beülni, de egészen biztosan nagyon hangulatos, kívülről annak tűnt. Sőt, hamarosan egy kézműves sörfőzde is megnyitja kapuit, már a végén jár az építkezés!


Ebédünket a Postakocsi Étteremben költöttük el – előző nap foglaltam asztalt, nagyon jó döntésnek bizonyult!! –  telt házzal üzemeltek a nemzeti ünnepen. (Hétköznap menüt is kínálnak.) Az adagok nagyon kis minik voltak, éhesek maradtunk, pedig ilyet ritkán írok le. És az is “érdekesen alakult”, hogy a mi ételünket (a két felnőttét) sokkal előbb, 10-12 perccel előbb hozták ki, mint a gyerekek ételét. A mi kajánk így kihűlt ott az orrunk előtt, a gyerekek cserébe ott nyűgtek a fülünkbe, hogy hol az ő ételük… Jaj, ez rossz élmény volt sajnos, amit a hibátlan ízek sem tudtak helyretenni. Költséghatékonyabb ebédelési lehetőség az út menti büfé, amit le is fotóztam. A legjobb persze, ha piknikeztek a kastélykertben, mint mi tettük annak idején. A piknikezés sajnos az időjárás miatt teljesen lehetetlen lett volna ezen a napon, téli kabátban is fáztunk odakint. 

Az étteremben van egy kedves kis játszó sarok.


Jó időben kint is lehet enni-inni. (Kismotor, játszósarok kint is van.)
Ebéd-alternatíva a szomszédban 1.

Ebéd-alternatíva a szomszédban 2. 

Olyan szerencsések vagyunk, hogy vannak barátaink Pákozdon, úgyhogy a délután hátralévő részét náluk töltöttük. Hazafelé lepacsiztunk az alkonyati fényekben úszó Miskahuszárral, ha már nemzeti ünnep, legyen a napunkban valami huszár is… 🙂

Pákozd, Miskahuszár, Hold



3 replies »

  1. Egyetértek az előttem szólóval, a Macskában hatalmasak az adagok, finomak és az árak is rendben vannak, illetve a Für Elise-ben verhetetlen a melegszenyó. 🙂

    Kedvelés

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s