Uncategorized

Zselici nyaralás 8.: Anya-lánya program Rippl-Rónainál


Kellemes nyári séta, egy egyórás anya-lánya program csodálatos környezetben, szépséges képekkel körbevéve, ámuldozás a modern látogatóközponton és az újraépített Andrássy ebédlőn: ez volt a Rippl-Rónai emlékházi élményünk kettesben, kislányommal.


Nem erőltetek minden programot, és nem gondolom, hogy minden családtagomnak le kell nyomni a torkán azt, amit ő nem akar. Ezért ezen a meleg nyári napon, mikor a délutáni pihenő ideje alatt sétálni szerettünk volna a kellemes, árnyas Rippl-Rónai birtokon, és a nagyfiaink közölték, hogy ők márpedig NEM kíváncsiak egy számukra ismeretlen festő műveire ebben a hőségben… nos összenéztünk a férjemmel. És döntöttünk: kettéválunk. Ő (egyébként örömmel 🙂 ) ment egyet autókázni a kicsikkel, akik elaludtak és a két nagyfiúval, akik meg ugye nem akartak bejönni. Én pedig kézenfogva a lelkes hatéves kislányunkkal, beléptem a kaposvári Róma-hegy talán legszebb kertjébe.



Jó helyen vett villát Rippl-Rónai – téli szezonban egyébként Budán, a Kelenhegyi úton tengette napjait – és a telek sem kicsi, így aztán itt tényleg el lehetett tölteni a nyarakat. A kis vincellérházból lekanyarintott egy szobányit a maga javára, két hatalmas ablakot tetetett be – ezek még ma is az eredeti üvegek!!! – s itt festegetett, dolgozott. 

Tapintható térkép a területről.

A művész kedvenc fenyői közül ma már csak
egy áll.
A Látogatóközpont új épületében lehet megváltani a jegyeket. Ebben az épületben kapott helyet a háborúban megsemmisült, gyönyörű szecessziós Andrássy ebédlő. Különleges darabok másolatait láthatjuk ebben a helyiségben. Az alagsorban egy időszakos kiállítótér található, ezúttal a művész rajzaival volt teli. 

A Látogatóközpont kétszintes, és ezért jóval nagyobb, mint ahogy elsőre tűnik.

Az Andrássy-ebédlő egy részlete.

Nem mertem vakuzni… Pedig a Róth Miksa üvegablak-rekonstrukción kívül
a szecessziós bútoralkotás remekeit láthattuk a teremben.
Kiállítás az alagsorban

Szobrok, “kerengő”.
A kerti kis műtermet őrző hölgyet érdemes faggatni, kedvesen mesél történeteket a művészről, családjáról. Velünk azt az információt is megosztotta, hogy a kertben látható bronz szobrot az az idős néni adományozta a múzeumnak (illetve az ő pénzéből készült), akivel 10 évvel ezelőtt még mi magunk is találkozhattunk, mikor 2008-ban erre nyaraltunk. Akkoriban ő ücsörgött itt a műteremben, és ő szórakoztatta történeteivel a látogatókat. A néni a család szolgálatában, alkalmazásában állt ifjú korában, és a művészt már nem, de feleségét, Lazarine-t, jól ismerte. 

A bizonyos bronzszobor, melyre halála előtt az
említett néni adta a pénzt. Háttérben a felújított
emlékház.
Egy kép arról a helyről, ahol éppen állsz… nem mindennapi élmény
ebbe belegondolni.
Sajnos az emlékházban csak fotójeggyel lehet fotózni, amit a recepción nem váltottam meg, ezért beltéri képekkel nem szolgálhatok. Sok-sok festmény, eredeti bútordarab és használati tárgy emlékeztet arra, hogy milyen lehetett a festő korában ez a szép épület. 

Én magam azt gondolom, hogy ez a látványosság kihagyhatatlan, ha Kaposváron jár a család. Láthatjátok, hogy ezúttal mi is csak részben, nem teljes családdal láttuk a szépségeket. 
A megbeszélt időpontnál néhány perccel később értünk ki a kapu elé, ahol már várt minket a lelkes autós csapat. Irány a Virágfürdő! felkiáltással vágtunk neki a délután hátralevő részének.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s