A nap nagy részét nyaralásunk szerdai napján Mesztegnyőn, majd Marcaliban, egy pizzériában ücsörögve töltöttük. Bár az egy órás Marcali-Szenna utat a gyerekek teli hassal, jóllakottan átaludták a kocsiban, mégsem sikerült kitörő örömöt varázsolni arcukra, amikor Szennán kiszálltunk a kocsiból, és közöltük velük, hogy a következő program a szabadtéri néprajzi gyűjtemény meglátogatása lesz… És ez a hozzáállásuk a későbbiek során sem változott.
 |
| Icurka-picurka gyűjtemény az általunk ismertekhez képest. |
De hát mondhattam én bármit a gyerekeknek arról, hogy milyen érdekes megnézni, hogyan éltek régen az emberek, nem jöttek lázba. Sajnos Szennán a kiállítás önmagában nem alkalmas arra, hogy a gyerekeket ténylegesen mélyebben érdeklődésre serkentse.
 |
| Libuskák az egyik kertben: ez érdekes volt. |
 |
| Régen így nézett ki a bébikomp. (Járókának hívják egyébként.) |
 |
| Pajta teli sok-sok hasznos tárggyal. |
Igaz, vezető nélkül, néhány kedves néni rövid (munkanap végi, gyors) tájékoztatása alapján jártuk be a gyűjtemény házait. Szülői lelkesedésünkön kívül nem volt másunk. De… megpróbáltuk!
 |
Kedves porták. Az aranyos munkatársak válaszoltak kérdéseinkre, ha
láttuk őket, és volt mit kérdezni. |
 |
| Templom a domboldalban. |
A templomot, melynek fakazettás mennyezetét nagyon szívesen megnéztem volna, az orrunk előtt zárták be – sajnos a belépésnél nem szóltak, hogy ezt 17.00, tehát zárás előtt előtt meg fogják tenni. Így erről nem tudok saját fotót hozni Nektek. Itt egy kapuban álldogálós, feltekintős kép:
Mindenesetre, míg a Legkisebb Barangoló jóllakott az autóban, a többiek rendkívül sokáig eljátszadoztak a kapu előtt folyó kis patakkal. Ez azért szép emlékként maradt meg bennük. 🙂
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
Barangoló család 