Uncategorized

Túra Lajos-forrástól a Kő-hegyig és vissza

Ezt a kb. 9 km-es túrát már kora várandósan tettem meg, két rosszullét között illetve közben. Nagyon elfáradtam – jobban, mint a gyerekek – de megérte nekivágni, ugyanis az erdei friss levegő mégis segített a nehézségek elviselésében. Újra beigazolódott az örök érvényű igazság: a gyerekek társaságban igenis tudnak hosszabban gyalogolni. Sőt, mi több: ők vágtatnak elöl (azon vesztek össze, ki megy elöl, de aki a legelső, annak bizony nyomnia kell a tempót).  

A bejegyzés végén térkép!


A találkozót a Lajos-forrás mellett található parkolóba beszéltük meg unokatesóékkal. Kb. egyszerre érkeztünk, gyorsan mindenki megkóstolta a friss forrásvizet, majd jó éhesen lesétáltunk a rétre, hogy elfogyasszuk szerény ebédünket: a fasírtot, a kenyeret és a zöldségeket. 
A Lajos-forrás sok kirándulás kiindulópontja.
Piknik a Lajos-forrás alatti réten (míg itt ültünk, az összes tűzrakót elfoglalták!)
Egy kis játék és móka után nekivágtunk az előttünk álló kb. 4,5 km-nek a sárga jelzésen, hogy majd félúton megpihenjünk a Kő-hegyi Turistaháznál.


Izgalmas átkelés egy patakon!

Kihagyhatatlan magasles-megmászás.

Bár ez a nap az egyik első, igazán meleg koranyári napnak bizonyult, az erdő sajnos még nem vett erről tudomást. Leginkább cipőink látták kárát: a több héten keresztül vizes-esős időjárás bizony komoly sártömeget hagyott maga után az erdőben. Voltak szinte teljesen járhatatlan részek, kerülőutacskákkal tudtuk megoldani a továbbjutást, bosszankodások árán. Azért összességében nagyon szép túra volt, még így is. 

Megérkeztünk a félúton található menedékházhoz!

Czibulka János Menedékház, vagy Kő-hegyi Turistaház

Belülről ilyen hangulatos.
A Czibulka János, vagy ismertebb nevén Kő-hegyi Turistaház kínál egyszerű ételeket, mi szülők kávézni tudtunk, a gyerekek pedig nagyon szerettek volna jégkrémet enni, de az sajnos nem volt. Szép a kilátás a kis rétről, a menedékházban pedig rossz idő esetén is meg lehet pihenni, akár egy nagyobb csoportnak is. Ideális pihenőhely volt nekünk félúton!

Csak csikk, érted?!

Kilátás a Megyeri híd felé

Pihenő, uzsonna.
Visszafelé, hogy ne legyen unalmas, másik útvonalon jöttünk: a zöld jelzésen indultunk el, a Petőfi-pihenő felé, megnéztük a Gomba-sziklát, elhaladtunk a János-forrás mellett, majd rákanyarodtunk a kék keresztre, amely hosszan, egyenesen vitt fel a Lajos-forrásig (csak az utolsó pár száz méteren csatlakozik bele a sárga keresztbe) 

Petőfi-pihenő – korlátnál vigyázni a kicsikre, adja magát a mászásra!

Tényleg olyan, mint egy gomba!

Kedves kis forrás útközben.

Haladunk felfelé a kék kereszten.

Sok-sok sár jellemezte ezt a kirándulást.
Ezen a kezdetleges térképen próbáltam jelezni, merre haladtunk. 
Figyelem! Elképzelhető, hogy a sár itt máskor is jellemző, ezért érdemes olyan cipővel készülni az útra, amit nem sajnáltok. Az én túrabakancsom például jól bírta a kiképzést, de a többiek vászoncipője már kevésbé. Mondjuk ugyanez a túrabakancs a szentendrei korzón (mert ott fejeztük be a napot egy fagyizással, már enyhén szólva nevetségesen hatott.)

Saras-mocskos cipőkkel és nadrágokkal a szentendrei korzón. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s