Majk

Ébredj cellaházban!


Mikor életemben először jártam Majkon, a Kamalduli Remeteségben 2012 nyarán, lenyűgözött az élmény. Akkor megtudtam, hogy ezen a helyen lehet éjszakázni is. Azonnal elhatároztam, hogy amint lehetséges, elhozom ide a kisközösségemet. Erre az ideális pillanatra majdnem három évet kellett várnom, de megérte! 

Hogy milyen érzés itt ébredni? A házból kilépve a reggeli napsütésben ezt látni?


Nem tudom igazán átadni, még a képek segítségével sem. Friss, illatos – pedig a levendulaszezon még sehol – hideg, hersenő, szinte harapnivaló a levegő. A felhőtlen égbolt alatt valahogy még világosabbnak, még tisztábbnak láttam ezeket a fehérre meszelt, ódon falakat. A téli álmából ébredező erdő hangja, a nyitnikék fel-felszólalása a dermesztő hideg ellenére jelezte a tavasz közeledtét. Mély szippantás, kifújás. Gyönyörködés. Idő.

Egy 5 hónapos babával, idősotthonban lakó, de “szabadságra” engedett levelező tagunkkal és egy estére, éjszakára való váltás cuccal, meg némi élelemmel felszerelkezve érkeztünk meg egy nagyböjti péntek este, nyolc óra tájban. A többiek az utolsó pillanatig nem tudták, hová jövünk, a meglepetés élménye engem és őket is lázban tartott egészen a megérkezésig. Akkor ez a hangulat fogadott:

Az autót éjszakára altathattuk falakon belül. A későn érkező szállóvendégeknek nem csak az a kegy járt ki, hogy másnap ingyen kaptuk a részletes vezetést, de a biztonsági őr a főkapun át engedett be minket, ami igen impozáns megérkezést jelentett. 

A 80 nm-es, egyforma cellaházak közül még nem alakították át az összeset szálláshelynek. Mivel mi nyolcan voltunk felnőttek, két, egymás melletti négyszemélyes házat kaptunk. Az egyik ház kisszobája így néz ki: igazi cellaház hangulat!

Ezt a kicsi szobát a régen itt lakó remete
műhelyéből alakították át.

A konyha és a fürdőszoba a kamra kettéválasztásával jött létre. A kápolnából lett étkezőben nyolcan épp hogy elfértünk kényelmesen.

  A szombat reggeli vezetés innen, a torony alól indult. Megtekintettük a templom maradványait, átsétáltunk a múzeumnak átalakított cellaházba, és benéztünk a hivatalosan még nem átadott, de már csodálatosan felújított Foresteriába is.

A múzeumként üzemelő cellaház barokk kápolnája.

A refektórium (díszebédlő) reggeli napfényben.

Hallgatjuk az érdekes történeteket.

Csoportkép a kútnál.

A főbejárat, ahol bejöttünk este.

Az erdei kápolna felújítására gyűjtés indult.

Piros jelzés a Majki-tónál.

Horgászparadicsom. Partján a Fogadó a Négy Remetéhez. (Itt épp nem látszik.)

A malom a szerzetesek kényelmét szolgálta.

Itteni éjszakánk fűtésdíjjal együtt 4000 Ft-ba került fejenként. Ha idejössz, ne keress tévét, rádiót, wifit, térerőt. Kereshetsz viszont békét, csendet, nyugalmat, s ha közösségben érkezel: egymásra figyelést, történeteket, nevetést. Mindenkinek csak ajánlani tudom, próbáljátok ki. 

Korábbi majki élményeinkről itt írtam.

Kategóriák:Majk, szállás, Vértes

Tagged as: , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s