Óbuda

(Nem csak) Szülőprogram: Goldberger Textilipari Gyűjtemény

Tavaly a Kossuth Rádió A hely c. műsorában volt egy sorozat a Goldbergerről. Főzés közben hallgattam, és bizony alig vártam a lehetőséget, hogy eljussak ide, mert nagyon megtetszett a rádióműsor alapján a múzeum. Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából ingyenes, és rendkívül részletes vezetés kiváló lehetőségnek bizonyult arra, hogy alaposan megismerjem a helyet és bemutassam Nektek!
 
Gyülekező a múzeum gyönyörű barokk épülete előtt.
A régi Goldberger épületek ma többnyire különböző irodaházaknak adnak helyet.
Figyelemreméltó modern belső tér.
Szépséges enteriőr.
Ruhatár.
Szerencsére a fotózás ebben a múzeumban engedélyezett, így saját képekkel illusztrálhatom a cikket. A régi Textilmúzeum ellehetetlenült alapítványától vette át az Óbudai Múzeum a helyet. Nekikezdtek a felújításnak, a gyűjtemény teljes újragondolásának. 2013-ban nyitotta meg kapuit az új, minden 21. századi igényt kielégítő kiállítás.  
 
A vezetés elején kaptunk egy áttekintést a Goldberger család családfájáról és a gyár fejlődéséről. Az első teremben az iparos család első korszakával ismerkedhetünk meg, amikor még “csak” a kékfestéssel foglalkoztak. Az épület és a Duna közötti füves területen szárították a hatalmas vásznakat festés előtt és után. 
A kékfestés fázisait bemutató installáció. Kemény fizikai munka ez a könnyűipar!
A mintázás igazi felelősségteljes feladat volt, mert úgy kellett megoldani, hogy ne látszódjon az illesztés. A minőségellenőrzés már ebben az időben kialakult: több kézen futott át az anyag, míg eljutott a vásárlóig, és bizony igyekeztek a lehető legkiválóbb minőséget kiadni a kezeik közül. 
Mintázófák, ekkor még fából kifaragva. Francia mesterek járták Európát,
minden műhelyben eltöltöttek néhány napot, hetet, kifaragták
a mintázófákat, és így jutott el a magyar asszonyokhoz
a legfrissebb párizsi divat szerinti mintás anyag.
A második korszakról szóló teremben már láthatunk egy nagy gépet, melyet külföldről hozatott az egyébként minden vagyonát a cégbe beforgató Goldberger család. Egyik generációban született 17 gyermek, akik közül mindegyik életben maradt és ki-ki a maga természetének megfelelő hivatást kitanulva kamatoztathatta tehetségét a cégen belül: jogász, kereskedő, iparos… kiből mi lett, mind a családi cégen belül maradhatott.
 
Színezd ki a család címerét!
Rakj ki egyszerű mintákat!
Itt már réztűkből rakták ki a mintákat.
Egy korabeli gép, ami a kékfestő technikát
emelte magasabb szintre…
… és már az olajnyomást is tudta. (Mert ez itt nem hímzés.)
 
A harmadik korszak igazi fellendülés volt! Ekkor már hatalmas gyárépületek vették körül a kedves kis barokk épületet.
Épülnek a gyárak, benne dolgoznak a “családként” összetartó,
munkáltatóik által is nagyrabecsült gyári dolgozók.
Fejlődik a technika, rétegesen is lehet már az anyagra nyomni az új gépek segítségével.
A harmadik korszak bemutató terme.
A fénykorban kevésnek bizonyult az óbudai hatalmas gyárterület. Ugyanis Goldberger Leó forradalmasította a magyar textilipart azzal az ötletével, hogy a sokszor nem megbízható külföldi import textil helyett nyomjanak magyar munkaerő által előállított magyar anyagra. Így jött létre a kelenföldi Fonó és a Szövőgyár. Ezekben az épületekben már nagyon sok nő is dolgozott.
 
Később Leó Párizsba küldte ki egyik emberét, hogy kitanulja a mintatervezést, aki a tudást hazahozván továbbadta azt tehetséges kollégáinak. Ezért egy idő után már a minták is hazai fejekből pattantak ki.  
A Szövőgyár gépeinek működése.
Mintagyűjtemény.
Ezek közül talán már néhány ismerős lehet.
A híres Bremberg-selyemből készült pongyola.
Világkiállításokon volt sikertermék.
A háborúban maga Goldberger Leó az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy létezik az a lista, amelyen ő a hatodik, és hogy tényleg el fogják őt vinni a németek. Bízott a barátaiban, és nem hitt a “vészmadaraknak”. S bár a gyárat minden okos óvintézkedéssel megpróbálta megóvni a háború lehetséges következményeitől – sikerült – őt tényleg elvitték a németek. 1945-ben halt meg. Gyermekei közül többen megpróbáltak a háború után visszatérni, és újraindítani a termelést, de az ötvenes években mindent elvett tőlük az állam. Ekkor megindult a hanyatlás.
 
 
Az x-éves tervek…
Ismerős otthonkák?
 
Az utolsó kis teremben egy filmet nézhetünk meg. A Goldberger Friderikával készült interjúkból összeválogatott kisfilm után egy reality show-ba csöppenünk, ahol a gyár teljes szétszedését mutatják be. Nagyon szomorú látvány, mégis érdemes megnézni: miből mi lesz.
 
Az épületegyüttes – részben – új életre kelt, s ma is használatban van. Igaz, nem textilipari tevékenység zajlik bennük.
 
 
Köszönöm a múzeumnak az élményt, és dolgozóinak a rengeteg gyűjtést és munkát, amit ebbe a kiállításba fektettek. Szívből ajánlom az installációk alapos megismerésén túl  a múzeumpedagógiai foglalkozásokat és a szakvezetést! Ez a múzeum számos interaktív eleme miatt nem csak felnőtt program! Honlapja: Textilmúzeum

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s