Tisza-tavi látkép

A szél borzasztó erővel fújt, ezért gyorsan visszamentek a földszintre, és megpróbálták megnézni a tömegben az alsó szinten található beltéri kiállítást. Nem sikerült, nagyon sok volt az ember. Ezért mentőötletként felmentek az első emeleten található ingyenes játszószobába, az Elvarázsolt Vízivilágba, hogy ebéd előtt jól kijátsszák magukat. Itt épp nem volt senki, nyugalomban lehetett mindent kipróbálni.

Játszószoba a legkisebbeknek: Elvarázsolt Vízivilág az 1. emeleten.

Megyünk a kikötőhöz.

A hajókról kiderültek, hogy csónakok, de ez nem lombozta le a családtagokat, sőt a szülők kifejezetten örültek ennek. A csónak sokkal közelebb hozza az emberhez a vizet, a természetet. Csodálatos érzés hátranyúlni, és egy mozdulattal belógatni a kezet a Tisza-tó vizébe, amit egy nagy hajóról nem lehetne megtenni! 

Közel a vízhez

A csónakokat egy hozzáértő idegenvezető irányítja, ő az, aki az utasoknak hosszasan mesél a tóról és élővilágáról az 50 perces csónakkirándulás alatt. Minden madárról, ami elrepült felettük, érdekeseket mesélt, és megmutatta, mi az a sulyom, s milyen kellemetlen, ha a termése beleáll valakinek a lábába. Elmondta, hogy a Vízisétányt idén nem nyitotta meg a Hortobágyi Nemzeti Park, mert nem volt pénz a karbantartására, az árvizek miatt romlott az állapota, emiatt nem engednek oda ki embert. 

Idén a Vízisétánynál nem állnak meg a csónakok, mert a pallókon nem biztonságos a közlekedés. 😦

Pedig a Barangoló család külön készült a madárvártákra, a szigeti kilátó megmászására, a pallókon egyensúlyozásra! Nagy, nagy csalódás volt ez nekik. Mégis, életük egyik legszebb élménye volt a Tisza-tavi csónaktúra. Még visszamennek, ezt ott azonnal el is határozták.

A Tisza-tavon csónakázni semmihez sem hasonlítható, csodálatos élmény!

A benti kiállítótér egy részlete

Az akváriumokba felülről is belátni. A kislányom ezt a részt úgy értelmezte, hogy itt nyalogatni kell az üveget. 🙂

A nap végére szerették volna megnézni a kikötőket és a szabadstrandot, ezért oda elautóztak. 

Kilátás a fura nevű Csicsman Kikötőből

A kikötőnél hagyták a kocsit, a gáton sétáltak tovább. A gáton a gyerekek többször is legurultak a puha, zöld füvön, nagy móka volt! A szabadstrand pici, de sok rajta az árnyék, a víz sem mélyül gyorsan, úgyhogy idális ahhoz, hogy a Barangoló család visszatérjen ide valamikor a nyár során.  

Poroszlói szabadstrand a lemenő nap fényében.

Ehhez a legalkalmasabb szállást is megtalálták sétájuk során, melynek neve Templom közi Vendégház. A tulajdonos, aki épp ott tartózkodott, beengedte őket és nem csak a kertet és a házat mutatta meg nekik, hanem a postaládába fészkelt kis cinkecsaládot, amitől a Barangoló család minden tagja egyenesen elájult!!!!!!

Postaládába fészkelt cinege épp kikelt kicsinyei!

Valahogy összevakarták magukat ezután a megható élmény után, és visszasétáltak a kocsihoz, hogy még emberi időben hazaindulhassanak. A hazautat a gyerekek végigaludták, és otthon fáradtan ültek be szüleik ölébe, hogy meghallgassák ezt a mesét. 

(A “mese” a valóságban is elhangzott aznap este. 🙂 )