Sok „otthonülő” (ülő??? haha!) anyukatársamhoz hasonlóan én is ki vagyok éhezve a kultúrára. Férjem más okokból – rengeteg munka – szintén. Így hát örömmel fogadta az ötletemet egyik péntek délután, amikor kaptunk néhány óra szabit a nagyszülőktől, hogy menjünk el a PIM-be.
(A rossz minőségű fotókért elnézést, a neten találtam őket, a kiállítások területén nem szabad fotózni.)
 |
| Petőfi Irodalmi Múzeum |
Nyáresti koncerten, előadáson már jártunk a kertjében, de soha nem láttam még a kiállításokat, holott minden nap erre gyalogoltam el annak idején gimibe. A Károlyi Palota felújított épülete már önmagában nagy élmény. Kiállításokkal megpakolva pedig: vigyázat! Időrabló! J
A Weöres 100 miatt választottuk ezt a múzeumot, de bevallom arra a kiállításra jutott a legkevesebb időnk, úgyhogy még tervezek visszamenni a zárásáig (2014. június 1.). Úgy eltelt az a két óra a Petőfi- és a Karinthy-emlékkiállításban, hogy észre sem vettük.
 |
| … egy szóval jellemezhető: Petőfi!” |
A 2011-ben felújított, „újratöltött” Petőfi állandó kiállítás (pontos címe: „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” – Petőfi választásai) lebilincselően érdekes tényekkel ismerteti meg a látogatót. Nem egy hagyományos kiállítás: interaktivitásával követi a 21. századi „követelményeket”, a próbáld fel, lépj bele, ülj mellé, tapintsd meg, találd ki, hallgass bele elveket alkalmazva. Letölthető okostelefon app-jával is megfelel a mai trendeknek. Kilépve a tankönyv száraz, rég feledett ismereteiből a kor viseletének felpróbálásával, a személyes tárgyak szemrevételezésével olyan közel kerültem a leghíresebb magyar költőhöz, mint még soha.
 |
| A kiállítás egy részlete |
Megértettem dolgokat, összeállt például a fejemben, hogy Petőfi jómódból jött lázadó volt, a kor szellemével és édesapja akaratával ment szembe azzal, hogy vándorszínésznek, majd katonának állt. Hihetetlenül gyorsan tudott szerelemre lobbanni (ebben a témában Nyári Krisztián Így szerettek ők c. könyvében is szól róla egy fejezet), rövid élete alatt több azonnali lánykérést produkált. Végül társadalmi különbségeik ellenére Szendrey Júlia volt hivatott elviselni a forradalmár, de akkor már önfenntartó író különcködéseit, s tette mindezt igaz szerelemmel. Nem lövök le mindent, csak még egy dolgot: a „Kihágások” feliratokat minden teremben olvassátok el, mert elképesztő, hogy Petőfi mennyi csínyt követett el gyerekként, ifjúként és fiatal felnőttként is!
 |
| Szendrey Júliával közös otthonuk tárgyai |
 |
| Egy komor terem 1849-ről |
A Karinthy-emlékkiállítás vidám színei, a sok rajz és mozgókép kicsit feloldotta a Petőfi-kiállítás utolsó két termének komorságát, s szintén lebilincselően érdekes volt.
 |
| A kiállítás még mindig megtekinthető, pedig már 2014-et írunk. |
Nagyon szeretem a Tanár Úr, kérem! című művét, itt persze idéznek is belőle rendesen. A nagyobb teremben érintőképernyős játékra hívják a látogatókat, jelentem Steinmann lettem két játékban! J
 |
| Osztályterem Karinthy rajzaival, füzeteivel, fotóival |
Két okból nem tudok hosszabban írni erről a kiállításról: az egyik, hogy eleve nem olyan hosszú, a másik, hogy itt kaptunk észbe, hogy negyed óránk maradt 18.00-ig a Weöres időszakos kiállításra!
 |
| Sajnos a kép nem adja vissza, hogy ez mennyire érdekes élőben. |
Mondanom sem kell, negyed óra semmire nem volt elég. Főleg hogy az egyik őrző néni megfenyegetett, hogy neki már 17.45-kor le kellett volna kapcsolnia a gépeket – az egész kiállítás szívét-lelkét az interaktív képernyők és az azokra kitalált speciális játékok adják. Még sehol nem láttam ilyet, és teljesen el voltunk ájulva a férjemmel, hogy miket építettek bele a kiállításba.
 |
| Személyes kedvencem. |
Minden csupa dizájn és ötlet, büszkén olvastam a kiállítás végén a stáblistán, hogy egyik regnumi ismerősöm vezette azt a dizájncsapatot, akik készítették. Gratulálok, Mihalkov Gyuri! (Kár, hogy nem állandó kiállítás, Weöres is megérdemelné.)
18.00-kor úgy raktak ki minket a múzeumból, hogy utánunk a ruhatáros srác már kapcsolta le a villanyt. J
A Café Pióba úgy keveredtünk, hogy a metró felé ballagva arra gondoltunk, fagyizással kellene kitöltenünk a hátramaradt rövid kis időt, és itt ki volt írva az üvegre, hogy van fagyi. Hát, nem volt (állítólag két hét múlva lesz), mindenesetre kávézni tudtunk. Beültünk a sarokba a feszület és Pió atya próféciája alá, jó volt. J
 |
| Az Ecclesia üzlet helyén… |
Érdekes érzés a valaha volt Ecclesia üzlet (melyben sokszor vásároltam) egy sarkában ücsörögni, egy teljesen újragondolt térben körbenézni, és „szerzetes kávét” szürcsölgetni.
Ritkán járok a Belvárosban, férjem meg csak átszáll itt, úgyhogy egyikünk sem tudta, hogy a kávézó annyira új, hogy több netes újság mostanság cikkezik róla.
A Magyar Narancs cikke
Arra gondoltam, hogy máskor is megosztom Veletek, ha ajánlanivaló “szülőprogramot” csinálunk, azaz jó randihelyszínt találunk. Végülis a kettesben töltött minőségi idő ugyanúgy a család javát szolgálja, mint amikor a gyerekekkel barangolunk.
Tetszett a bejegyzés?
Tetszik Betöltés...
Kategóriák:Budapest, kávézó, kettesben, kultúra, múzeum, randihelyszín, szülőprogram
Tagged as: Budapest, kávézó, kettesben, kultúra, múzeum, randihelyszín, szülőprogram
Barangoló család 