barlang

Csatangolások a Bükkben 2. rész – Lillafüred

Bükkszentkereszt – a bázisunk – nagyon közel esik légvonalban Lillafüredhez. Mégsem olyan könnyű eljutni innen oda, hiszen nagy a szintkülönbség: Bükkszentkereszt fent van a hegyen, Lillafüred pedig a völgyben. Az autóút is egy kanyargós kerülőút Hollóstető felé, nincs más lehetőség a két falu között, legfeljebb gyalog.

Tervezője gyönyörű helyre álmodta meg a Palotaszállót: két patak fut össze a tövében, barlangok bújnak meg alatta, hegyek között pihen a völgyben, tóra néznek szép tornyai


Mikor terveztem itthon ezt a kirándulást, egészen biztos voltam benne, hogy Lillafüred lesz az egyik fő célpontunk, és többször vissza fogunk menni. Így is lett, ráadásul hozzá kell tennem, hogy nem láttunk mindent, pedig két teljes délelőttöt szántunk arra, hogy a Hámori-tó partján töltsük. Az is igaz, hogy nagyon hideg volt mindkét alkalommal, ezért a barlangokba bemenni (ahol 8-10 fokos az állandó hőmérséklet, nyáron is!!) kész felüdülés volt a -3 – -4 fokból.

Mindenekelőtt a Szent István-barlang téli nyitvatartását kellett kiderítenünk: 11.00-kor és 14.00-kor minden nap indul vezetés, létszámtól függetlenül télen is. 10 fő felett más a helyzet, érdemes körülnézni a barlang hivatalos oldalán. 10.00-ra érkeztünk meg a faluba, letettük a kocsit (fizetős a parkoló, szezonban nem tudom, hol állhatnak az autók, mert kicsi a hely ahhoz képest, hogy mekkora idegenforgalmi látványosság Lillafüred).

A Bükkben a bükkről


Elindultunk, hogy megkerüljük a maradék egy óra alatt a tavat. Van egy kis ösvény, ami állítólag végigmegy a tó körül, de az erdő felőli oldalról nem láttuk, hogy valóban van-e ösvény a túloldalon, és nem akartuk a gyerekekkel megkockáztatni, hogy az autóúton gyalogoljunk visszafelé, ami egy rövid szakaszon ráadásul egysávossá szűkül, pedig buszok is járnak rajta. Ezért félúton inkább visszafordultunk. Így is gyönyörű volt.

Séta a befagyott Hámori-tó körül


A tó egy része, a Palotaszálló felőli oldalon középen nem volt befagyva. Ott ültek a fagyott rész szélén a kacsák, néha úsztak egyet, aztán visszamentek ücsörögni. Ez különösen tetszett a gyerekeknek!

Kacsák ücsörögnek a határvonalon


Tudtátok, hogy ha követ dobtok a befagyott Hámori-tó jegére, olyan hangot hallat, mintha „ciccegne” valami? Nem lehet ezt így leírni… ki kell próbálni! JElgondolkodtató, sőt drámai látvány volt egy kidőlt fa a tó partján, égnek meredő gyökerekkel, befagyott ágakkal.

Kidőlt fa befagyva – drámai látvány


11.00-re éppen visszaértünk a barlanghoz. A túra során az első döbbenet az volt, amikor a fejünk fölött megláttuk a téli álmukat alvó denevérek százait lógni a plafonon. Megpróbáltuk lefotózni, de a barlangban nem lehet vakut használni a kövek védelme érdekében, ezért a képek igen rossz minőségűek lettek. A cseppköveknek itt is, mint a legtöbb cseppkőbarlangban, (néha kicsit erőltetett) fantázianeveket adtak. 

Alapinformációk a Szent István-barlangról


A túra a Színházteremnél véget ér, beljebb csak a kórházi beutalóval gyógyulni érkezők mehetnek: ők azonban hosszú órákat eltöltenek a por- és pollenmentes környezetben, nem zavarva a kirándulókat. A barlangot felfedezése óta többször is elöntötte a víz, ennek nyomait lehet látni egy-egy szakaszon üledék formájában. A gyerekek simán végiggyalogolták a 30 perces barlangtúrát, ők is érdeklődve szemlélték a cseppköveket, főleg, hogy az idegenvezető hölgy az érdekességeket elemlámpával világította meg, ami külön izgalmas volt számukra J. A barlang világítása 2014 elején megújul, LED-es fényforrásokat kap, ezért érdemes tájékozódni, ha éppen ez év elején szeretnétek megtekinteni, lehet, hogy zárva lesz!

Két nappal később mentünk vissza Lillafüredre, hogy ne legyen sok a gyerekeknek a két barlang egymás után. Az Anna-barlangban télen egyetlen vezetés biztosított, de ez létszámtól függetlenül, akár 2 embernek is elindul. A délben induló túra előtt ismét volt még időnk, hogy kicsit sétáljunk, ezúttal a Palotaszálló teraszait jártuk végig a gyerekek legnagyobb örömére. 

Rohangászás a teraszok között


Felsőhámor egy kis utcájában parkoltunk, ahonnan már csak néhány lépés az Anna-barlang. Természetesen a vízeséssel kezdtünk: különleges látvány volt, hogy a fele be volt fagyva! 

Jégcsapok lógnak ki a vízesésből


A teraszokat végigjárva mindig valami újdonságba botlottunk: itt egy szobor, ott egy kis „labirintus”, és ami a legjobb: mindenhol igényes tájékoztató táblák. 


21. századi tájékoztató tábla okostelefon alkalmazással, ingyen WIFI-vel (bár nekünk nem sikerült csatlakoznunk)


Ezeken sok-sok érdekesség leírva, képekkel illusztrálva. A legfelső teraszon egy aranyos játszótér várja a kicsiket, és a Palotaszálló bejárata alatti kicsi barlangokban, üregekben elrejtett állatszobrok.

Kis barlangok, függőkert és játszótér a Palotaszálló alatt: gyerekparadicsom.


Délben kezdődött az Anna-barlang túrája. Életemben nem láttam még ilyen különleges barlangot! Hogy mit jelent a mésztufa-barlang kifejezés, s miért ennyire különleges ritkaság, csak bent döbbentem rá. Megkövesedett gyökerek, ágak között sétálgattunk, de ezek a gyökerek és ágak olyan részletgazdagok és élethűek voltak, mintha élnének. Mégis minden csupa kő. A 20. század elején a barlangot a felsőhámoriak templomnak is használták, a tufába maguk vájták ki a járatokat (nem úgy, mint a cseppkőbarlangokban, ahol általában csupán a bejárati folyosó mesterséges). 

Tufába vájt szűk átjáró (talán egy kisgyerek átférne rajta oldalazva)

A csoda ebben a barlangban a fejünk felett kezdődik… leírhatatlan, és tényleg látni kell. 

Megkövesedett gyökerek a fejünk felett!

Az alábbi képen részletesebb tájékoztatót olvashattok a mésztufabarlang keletkezéséről.

Az Anna-barlang tájékoztatója


Lillafüredre Miskolcról kisvasúton is el lehet jutni. Téli hétköznapokon nem jár, ezért mi erről a mókáról most lemaradtunk. A Palotaszállóba meg sem próbáltunk bemenni három csintalan gyermekünkkel, ám lehet, hogy érdemes lett volna. Kívülről gyönyörű. A felsőhámori Kohászati múzeum és Szeleta-barlang nagyobb gyerekekkel lehet érdekes (ipartörténet, őskori ismeretek). Szintén nagyobb, legalább kisiskolás természetismeret rajongóknak ajánlom a Herman Ottó emlékházat Lillafüreden. Idősebb túrázók is könnyen végigjárhatják a Mária-sétányt (a parkolóból indul táblákkal jelzett úton), vagy felmehetnek a Kálváriára egy rövid ösvényen. 

Folyt. köv. a 3. részben: Bánkútról, Diósgyőrről és a Miskolci Állatkertről fogok írni!

Kategóriák:barlang, Bükk, gyerek, Lillafüred

Tagged as: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s