Annyi helyen álltam már az ország magaslatain, de a Siroki Vár eleddig kimaradt, hiszen sokáig nem volt látogatható, és mikor talán 10 éve erre jártunk, zárva találtuk. Ahogy ezen a szép, napsütötte, ám kissé szeles szombaton kinéztem a várrom legmagasabb pontján, megállapítottam, hogy sosem szemléltem még meg ilyen alaposan ebből a szögből, szinte egyszerre a Mátrát és a Bükk hegységet. Sirok a Mátra keleti lábánál áll, de már igen jól láthatóak, szinte “kézzelfoghatóak” a Bükk gyönyörű vonulatai is. E páratlan elhelyezkedés, és a tény, hogy a magaslati várfalak között emberkéz által kivájt barlanglabirintust találtunk, lenyűgöző élményt adott, nem csak nekünk, de a gyerekeknek is. 

Bár a vár parkolója a település egyik magas pontján található, bizony innen még jócskán kell felfelé gyalogolni a várhoz. Erősen javallott a sport- vagy méginkább a túracipő. Egy építkezés mellett haladtunk el, vajon mi lesz itt készen az idei szezonra? (Ha tudod, írd meg kommentben, köszi!)

Tízórai a parkoló egyik padján.

Mi lesz itt?

A felfelé úton két kisebb megállót, pihenőt találtok, és ne lepődjetek meg, igen, ez egyben a Kék-túra útvonala is, azaz az ország egyik kiemelten gyönyörű táján jártok! A Várbelépőt odafent, a falak között egy kis fabódéban kell megváltani, majd innen következik a kiállítás megismerése.  

Gyönyörű lett a várhoz közvetlenül vezető út! Viszont kisebbekre vigyázzatok, ha nekiindulnak lefelé szaladva, balesetveszélyes.

Az egyik pihenőnél tájékoztató táblák – itt is vannak kaptárkövek!

Nekem nagy meglepetést okozott a tény, hogy ebben a várban, mint egy barlangban éltek az emberek. Kihasználták a hegy adottságait, és kivájták maguknak azokat a mélyedéseket, folyosókat, melyek további helyet biztosítottak nekik és raktározandó tárgyaiknak, illetve bebörtönözendő rabjaiknak…

A belső vár egy pontján fotóztam ezt a képet, bármily hihetetlen.

A gyerekeknek természetesen nagyon tetszettek ezek a kivilágítatlan, sötét, kissé félelmetes, de azért biztonságosan rövid útvonalak, melyek néhol egymásba nyíltak, néhol máshová vezettek, mint ahol betértünk. Enyhe borzongással gondoltunk bele, hogy mi ugyan ki tudunk menni, mi ugyan tudunk a mobilunk lámpájával világítani, de ez korábban nem volt így. 

Látszódnak a vésők nyomai.

A kiállítás egyik kedves pontja, ahol fából rakhatjuk ki a vár makettjét, nagy sikert aratott, de szintén kipróbáltuk a török kori öltözködési lehetőséget egy szinttel lejjebb.

Öltözz török basának!

Információs film a várról.

Kilátás, bármerre nézel: GYÖNYÖRŰ!!

A kiállítás egy újonnan épített bemutatótérben került elhelyezésre.

Makett vár a kirakás után.

Tájékoztató táblák a török korról.

Eljött az ebéd ideje, milyen jó, hogy a hátizsákból csak elő kell ilyenkor húzni a dobozt, teli fasírttal és zöldséggel, kenyérrel! A vár alatti pihenőnél találtunk egy naposabb asztalt, padot, jól esett itt falatozni. 

Teli pocakkal a geoláda keresés is nagyobb kedvvel történik. Van egy láda a sziklák dombja mögött, érdemes megkeresni, mi az eredeti és a pótládát is megtaláltuk. Itt óvatosan menjetek fel az ösvényen, a Törökasztal nevű sziklához meredek az út (bár nagyon közel van). Férjem ment előttem, megbotlott egy gyökérben, és akkorát rúgott véletlenül a sípcsontomba, hogy e sorok írásakor, 6 nappal később még mindig sajog a helye. A gyerekekre itt extrán kell figyelni – de szépen felmentek.

Ez a szikla nagyon érdekes, ahogy álltam rajta, azon gondolkodtam, több ezer évvel ezelőtt vajon milyen szertartások zajlottak itt, milyen célból? Mert az egyértelmű, hogy a kivájt mélyedések nem véletlenül kerültek bele. Vajon van köze ennek a sziklának a Kaptárkövekhez?

Legendák övezik e két szikla történetét.

A Végvár Ételbár kávézó-fagyizója. Télen lidlis gofrival.

Ajándékbolt, térképekkel.

A Végvár Ételbár felé.

Ez egy étterem, udvarán játszótér.

Kínálat.