“Közlekedésmérnök leszek vagy a reptéren fogok dolgozni. Esetleg mindkettő.” – mondta az egyik gyerekem a program végén, az autó felé sétálva. Hogy teljesen megbabonázza a reptér különös hangulata a fiatalokat, nem csoda, hiszen még ránk, felnőttekre is nagyon erős hatással volt ez a 3 óra, holott egyikünk sem életében először járt ezen a programon. Igen, már írtam a blogot, mikor először átéltük ezt az élményt: 2015-ben én voltam az egyik utas, aki nem mehetett át a biztonsági vizsgálat röntgenkapuján várandósság miatt. És ez volt az oka annak is, hogy miért nem tudtam lejegyezni az akkor átélteket: a rosszulléteim elsöpörték annak a nyárnak számos élményét. No, de vissza a jelenbe: friss beszámoló egy csodálatos programról, ami FIGYELEM: élményajándéknak sem utolsó ötlet! Tedd a fa alá a Reptérlátogatást, nem bánod meg! 

Kránitz Balázst, az Légiközlekedési Kulturális Központ kommunikációs vezetőjét (illetve egészen pontosan a hangját) a Kossuth Rádiós időszakából ismertem. Annak idején, mikor még sokat hallgattam a közmédiát, Balázs riportjai mindig nagyon tetszettek. Jól fogalmazott, kedvesen, figyelemmel szólt a riportalanyokhoz és mindig élvezetes beszélgetéseket, műsorokat tett a hallgatók elé. Most más feladatokkal, de ugyanazokkal a képességeivel dolgozik: itt is mikrofonba beszél, itt is összefüggően kell fogalmazni, embereket megszólaltatni, és ez is roppant változatos, érdekes munka! Ha még nem ismered az Aeropark saját youtube csatornáját, szívből tudom ajánlani, jobbnál jobb videók engednek betekintést ennek a zárt világnak az életébe. Fent említett gyermekem már rajongó. Balázs maga is visz túrákat, ezért mikor megbeszéltük, hogy a blog segítségével kiajánljuk a családok számára a Reptérlátogatást, mint élményajándék-lehetőséget, Balázs azonnal betett minket egy olyan csoportba, amelyet ő fog vezetni.

Az Aeropark egyik ékessége.

A pilótaság gyors kipróbálása

Szürke, ködös vasárnap érkeztünk az Aeropark bejáratához, ahol külön parkolót alakítottak ki az emlékparkba vagy a reptérlátogatásra érkezőknek. Az M0-on haladva arról beszélgettünk, hogy Murphy dolgozik… a sok napsütéses, enyhe hétvégi nap után kapunk egy jó kis ködös, szitáló időt, amiben alig látjuk a gépeket. Volt bennünk egy rakás aggodalom, hogy milyen lesz így a program, és Balázs utólag elmondta a mikrofonba – már a buszon – hogy a reptéri szakemberek fejében is felmerült ugyanez. Nagyon ködös időben ugyanis nem engedik be a látogatói buszt, és ezen a napon sajnos esélyes volt ez az opció. Szerencsére a köd felszállt 13.00-ra, és a busznyi ember elindulhatott a nagy kalandra!

Érkező és induló reptérlátogató járatok

Az idegenvezető mindig tájékoztat a biztonsági ellenőrzést megelőzően, hogy mi lehet, mi nem lehet nálunk. Részletesen felsorol egészen elképesztő dolgokat (itt már kezdődik a stand-upos műsor), hogy mikkel találkoztak az elmúlt években. A hátizsákból előkerülő, nem reptérre való dolgokat a biztonsági szolgálat épületében kell hagyni. A biztonsági ellenőrzés nagyon alapos és szigorú. Le kell venni a kabátot, kapucnis pulcsit, minden olyan cipőt, ami bokánál tovább ér, stb. Mivel mi nyáron voltunk, és még csak 3 gyerekkel, kissé meglepetésszerűen ért minket a vetkőztetés, de megoldottuk. (Az ellenőrző ponton és környékén abszolút tilos a fotózás!)

A kötelező kényelmetlenségek után visszakászálódtunk a buszba, és már csak hátradőltünk, hallgattuk Balázs érdekes előadását mindarról, ami előtt elhaladtunk. Ilyenkor nehéz egyszerre figyelni, befogadni a sok hihetetlenül izgalmas információt ÉS fotózni, ÉS jegyzetelni! Ugyanakkor szeretném átadni Neked, kedves Olvasóm, hogy ez mennyire fantasztikus élmény, és tényleg ajándéknak való ötlet. 

Érkezik a világ legnagyobb kéthajtóműves utasszállítója. Budapesti tartózkodását végigkövettük.

Ennek az óriásgépnek is láttuk később a felszállását!

A több száz, (megkockáztatom ezernyi) adatot, amit a 3 órás túra alatt hallhattunk, nem tudom, nem is akarom leírni ide, régi Olvasóim pontosan tudják, hogy mindig figyelek: a fő “poénokat” ne lőjem le. Csak ízelítőül hozok néhány érdekességet és természetesen a képek is magukért beszélnek. 

• Tudtátok, hogy a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőteret körbevevő kerítés hossza 40 km (!!) és a biztonsági szolgálat feladata az érintésvédelem folyamatos ellenőrzése?
• Tudjátok, hogy az ifj. Dávid Károly által tervezett gyönyörű I. terminál idén 72 éves épülete felülről mit formáz? (Google Maps a barátunk, de nagy fantázia nem kell hozzá :)) És hogy ma a Budapest Airport irodái, valamint egy rendezvényközpont otthona?

• Tudtátok, hogy a légiforgalmi irányítók munkája akkora felelősséggel jár, hogy egy-egy műszak alatt több ezer ember életéért felelősek? Ezért megérdemelten ők a legjobban fizetett állami alkalmazottak? És hogy többségük NEM a toronyban dolgozik??
• Tudtátok, hogy a Reptéri Tűzoltóságnak összesen 3 központja van a hatalmas területen, hogy bárhová odaérjenek 2 percen belül?

• Tudtátok, hogy a nyugdíjba vonuló pilótákat vizes diadalívvel köszöntik utolsó leszálláskor? (Ez milyen megható és milyen gyönyörű lehet!)
• Tudtátok, hogy a pályák – annak érdekében, hogy akár a legnehezebb Jumbo gépeket is gond nélkül kibírják – 1,5-2 méter (!!!) mély zúzottkő alapot kaptak? 

• Az, hogy a Reptér egyben ürgelakótelep is, talán nem újdonság sokaknak, de azt el tudjátok képzelni, hogy becslések szerint mintegy 120.000 kis állat lakik itt? És miattuk folyamatos a ragadozómadár forgalom, ami veszélyes, ezért van a reptérnek saját madár- és vadvédelmi szolgálata…!

• Azt tudtátok, hogy 40 km-es fővezeték köti össze a repteret Százhalombattával, és a finomított kerozin direktben érkezik a 10 millió literes tartályokba? 

Szösszenetek a jegyzeteimből, apró információmorzsák, amelyek önmagukban is nagyon különlegesek. Egy ilyen programon azonban mindezt testközelből átélni: felejthetetlen élmény! Kránitz Balázs egy vérbeli stand-upos magabiztosságával olyan elképesztő megtörtént sztorikat ad elő, hogy szerintem többet nevettünk, mint nem! Mondtam neki, hogy színpadra kívánkozik ez a sok infromáció, de az volt a válasza, hogy higgyem el, ez ITT működik igazán. A Reptér varázsa mindenkit beszippant, aki betér! A buszon illetve buszon kívül töltött 3 órában elfelejtettem minden bajomat, nyűgömet, aggodalmamat, és egyetlen dolog volt fókuszban: minél több dolgot magamba szívni erről az egészen különleges, zárt világról! Ajánlom Nektek is, éljétek át!

Karnyújtásnyira, a “kisdombon”!

A kép nem adja vissza, milyen az, amikor mozgásban van egy ekkora gépmadár!

A végén az Aeroparkban landoltunk…

… hogy befotózzuk ezt a csodálatos karácsonyi látványt! 🙂